Negyven éve a rémület éjszakája – Halloween-gyorstalpaló

Ilyés Alex 2018. okt. 24. 0 1

Negyven évvel a legendás Halloween után és kilenc évvel a Rob Zombie által jegyzett utolsó felvonást követve, a héten érkezik a méltán híres horror-franchise legfrissebb darabja. A rajongók már tűkön ülhetnek, hiszen a hányattatott sorsú széria most úgy tűnik, visszatalál a gyökereihez. Az eredeti színésznő, Jamie Lee Curtis is visszatér szerepébe, valamint a nagy öreg, John Carpenter is részt vett a forgatásokon mint producer és kreatív szakember. Akiknek azonban ez nem mond túl sokat, ne csüggedjenek, ebben a cikkben végigmegyünk a teljes széria alakulásán, hogy megértsük, miért is olyan jelentős az idei felvonás.

Az alapkövek

1978-ban a horrorfilmezés egyik keresztapja, John Carpenter (A köd, A dolog, Menekülés New Yorkból) vászonra álmodta Mike Myers, avagy a „Shape” alakját Halloween című opuszában, aki egy békés estén betéved Haddonville városába, és mindaddig mészárolja gyanútlan lakóit, amíg meg nem találja Laurie Strode-ot. A közönség- és kritikai sikerek jelezték, hogy van igény a formulára, és útjára indult a slasher-filmek műfaja, amelyekben a fő félelemkeltő jelenség egy magányos és jellegzetes gyilkos, aki különböző embercsoportokat követ és terrorizál pár nap (gyakrabban egy éjszaka) leforgása alatt. Három évvel később a Halloweent egy folytatás is követte (Halloween II), amellyel Rick Rosenthal pontosan az előző rész zárásánál vette fel a fonalat, így megteremtve a filmes kultúra legismertebb halloweeni éjszakáját.

Az első két film több szempontból is alapkőnek számít. Egyrészt a műfajt tekintve, Carpenter ezekben a filmekben rakta le a legegyértelműbb műfaji kliséket. A szótlan alakot, aki úgy tör előre, mint egy megállíthatatlan, kozmikus erő. Azt, ahogyan többszöri sikertelen megfékezés után, a gonosz a lehető legabszurdabb sérülésekből is felkel a földről a legváratlanabb pillanatokban. Továbbá olyan egyedi elemeket, mint a gyilkos szemszögét követő kameranézet, vagy akár a gyerekkorának és a korai pszichopátia jelenségének pedzegetése. A főmotívum mégis az volt, hogy a mészároló alak valamilyen megmagyarázhatatlan késztetés által szeretne embert ölni, és eközben bárkit elpusztít, aki az útjába kerül, ami a nézőt is rettegésre sarkallta.

A másik oldalon a franchise alapköveiként is értelmezhetjük e részeket. Ebben bukkannak fel sorra azok az összetevők, amik a későbbi filmekben egyértelműen vagy csupán elrejtve köszönnek vissza a nézőknek. Ekkor ismerjük meg, ha csak apró szeletekben is, Mike Myers gyermekkorát, és hogy miképpen gyilkolta meg nővérét. Ekkor találkozunk az állandó szereplőkkel, Laurie-val és Dr. Sam Loomisszal, aki már-már angyali segítőként az egyetlen méltó ellenfele lehet a gyilkosnak. Ekkor teremtődik meg a maszkos alak képe, és egyúttal ez az utolsó két film, ahol még az eredeti maszkot viselik a színészek, ugyanis a második film után a relikviát a Michaelt játszó Dick Warlocknak ajándékozták. Végül pedig a híres Mr. Sandman dalocska is itt csendül fel először, amely a későbbi filmekben is gyakran visszatérő elem.

Halvány próbálkozás

A folytatás után Carpenter és producer/író-társa, Debra Hill új irányba szerették volna elvinni a szériát. A harmadik résszel, amely a Boszorkányos idők alcímet viselte, egy spin-offot hoztak létre, amely kifejezés szó szerinti jelentése „mellékvágány”, ennek megfelelően azt jelzi, ha egy alkotás egy sorozatban nem a fő történetvonalhoz kapcsolódik, csupán laza összeköttetésben van az eredetivel, célja inkább az univerzum bővítése. A tervek szerint ez egyúttal egy filmes antológia kezdete is lett volna, amelyben minden rész egy teljesen új cselekményt mesélt volna el (ilyen antológia például az American Horror Story), csupán az tartotta volna őket össze, hogy mindegyik Halloween éjszakáján játszódik.

Az ötlet megbukott, a film sem volt elég jó, az érdeklődés csökkent és a kritikusok is meghurcolták. Habár voltak benne érdekes próbálkozások, mint például az összeesküvés-hangulat, vagy az apró kikacsintás az előző filmekre egy filmbeli tévéadásban, összességében azonban nem volt kellően átütő a Halloween éjszaka mint egyetlen téma. Úgy tűnt, szükség van mellé a slasher-vonalra és a már megszokott formulára. John Carpenter ekkor kiszállt a projektből, és Moustapha Akkad producer nevére íratta a jogokat, aki a sírból ráncigálta vissza Myers alakját.

Egy megállíthatatlan gyilkostól az ősi szekták világáig

A 4-6. részek sajátossága, hogy teljes káosz lengi őket körbe. A befejezések rendre olyanok, mintha azt sugallnák, Michael sosem térhet vissza többé, azonban a további bevétel reményében a stúdió újra és újra kihúzta őt a legnagyobb slamasztikákból is, legyen az akár egy komplett épület felrobbanása. A történet egyúttal terjengősebb lett és repetitív. Laurie karakterét, a színésznő távozása miatt, felváltotta lánya, Jamie karaktere, akit Mike ugyanazzal az eltökéltséggel üldözött, és akit Dr. Sam Loomis továbbra is minden részben ugyanazon klisék mentén védett meg, mint anyját. A mészárlások már nem voltak borzongatóak, a klisék sokkal monotonabbá váltak. Az unalomba fulladt történeten úgy próbáltak segíteni, hogy bevezettek egy mágikus szálat, amely fényt derített Mike gyilkos vágyaira. Eszerint Mike egy druidista szekta által lett megjelölve, és ez a jel örökös véráldozatot kíván tőle, azonban ez sem volt elég érdekes a folytatásokhoz. A hatodik rész óriási bukása után a széria 1998-ra egy új megközelítéssel ünnepelte a 20. évfordulót, Moustapha fia, Malek Akkad által vezényelve.

Az új idősík

Halloween 20 lett az ünnepi epizód címe, amely egyben a sorozat retconját is fémjelezte. A retcon egy, a „retroactive continuity” kifejezésből képzett szó, amely magyarul azt jelenti: „visszaható folytonosság”. Arra a jelenségre használják, ha egy sorozatban utólagosan döntenek úgy korábbi információkról, hogy belerakják, módosítják, vagy kiveszik a történetfolyamból (a Star Wars is élt ezzel). A Halloween esetében a teljes szériát visszafejtették a második rész végéig, tehát az alapkövekig, a történetet pedig Laurie-val folytatták, anélkül, hogy a 4-6. részek cselekménye megtörtént volna a kánonban. A H20 hatalmas közönségsikernek örvendett, főleg az előző részekhez képest, a történetmesélés sokkal lendületesebbé vált, a kísérteties hangulat visszatért a Mr. Sandman zenével egyetemben, és még Joseph Gordon-Lewitt(!) is feltűnt a filmben gyerekként.

Ez az idősík egy folytatást is megélt, mégpedig a 2002-es Halloween: Feltámadással, ami azonban olyan erőltetettre sikeredett, hogy visszarántotta magával a teljes univerzumot az éber kómába. A Feltámadás, a 2000-es évek eleji horrorok (pl.: Sikoly-folytatások) jellemző távolságtartását vette elő, és egyes jeleneteket kifejezetten humorosnak szánt, ezáltal úgy próbált görbe tükröt állítani a műfaji csapdáknak, hogy maga is beleesett azokba. Teljesen amatőrnek hatott a Micheal gyerekkori házát végigjáró kézikamerás tinédzserek Scooby Doo-szerű fel-le futkározása. Ráadásul a folytatás teljesen indokolatlan volt, a H20 teljesen fatális fináléját csak azért élhette túl Myers, mert egy szerződés tiltotta a karakter halálát.

Forrás: port.hu

Játszd újra, Zombie

A 2010-et megelőző években újabb igényt tapasztaltak a stúdiók a klasszikus slasher-alakokra. Elsők között tért vissza ismét a Halloween-széria 2007-ben, amit olyan darabok követtek, mint a Véres Valentin, A Rémálom az Elm utcában vagy a Péntek 13. A Halloween-széria is rebootolásra került, amelynek értelmében a sorozatot teljesen újraindították a legeslegelejéről, újraforgatva hozzá a legelső részeket is. A megtiszteltetés a horroripar fenegyerekét, Rob Zombie-t érte, aki művésznevével egyszerre kultikus horror-rendező és metál énekes napjainkban. Két filmet is elkészíthetett az általa újraálmodott koncepcióból, így zárhatta ő 2009-ben a franchise eddigi történetét.

Zombie megközelítése sokkal modernebb, mint az addigi darabok. A történet és a narratíva a realizmusba hajlik, és sokkal többet fókuszál Mike gyermekkorára és pszichológiai kórképére, mint az addigi ciklus. Ezzel egyetemben Mike karaktere humanizálva van, kevésbé tűnik megállíthatatlan természeti erőnek, semmint egy traumatizált gyereknek, aki önmaga is tragédiák áldozata. Mike a két filmben többször tűnik fel maszk nélkül és többet beszél, mint az előző nyolc filmben együttvéve. Emellett belelátunk álmaiba, képzelgéseibe és kapcsolatába testvéreivel. A filmek mindettől azonban nem lettek jók, az egész csapongó és rémisztően fapados. A rajongóknak azért nem tetszett, mert számos elvárt elemet teljesen banálisan sikerült korszerűsíteni, az átlagnézők pedig azért nem szerették, mert túl sokat időzött az unalmas látomásokon és amatőr dialógusokon. Így tehát ezt is el kellett kaszálni.

Itt tartunk tehát most, három csődbe ment irányvonal után. Az új film ebbe a káoszba próbál rendet tenni, mégpedig egy egyszerű huszárvágással. Nem szeretne foglalkozni a kusza idővonalakkal és az elbaltázott próbálkozásokkal. A Carpenter által mentorált kreatív csapat Akkad finanszírozásával és David Gordon Greennel a rendezői székben, visszatér oda, ahol még biztosan jól működött a széria és ahonnan nem keletkezett még ezernyi különböző csapásvonal. A két alapkőből a legelső filmet tartották csak meg, leporolták, jól szemügyre vették, és úgy döntöttek, hogy negyven év után elkészítik a méltó folytatását. Már csak pár napot kell várni és kiderül, van-e megváltás Michael Myers számára.

Kiemelt kép: youtube.com

 

Tags: David Gordon Green, Debra Hill, Halloween, Halloween - A rémület éjszakája, Jamie Lee Curtis, John Carpenter, Joseph Gordon-Lewitt, Mike Myers, Moustapha Akkad, Rick Rosenthal, Rob Zombie Categories: FILM
Related Posts