„Minden, amit tettem, a futball érdekében volt”

Mendax Durden 2016. jún. 16. 0 0

Sokszor elhangzott már az a mondás, miszerint Magyarországon nem él olyan ember, aki ne értene a focihoz, vagy legalábbis ne lenne valamilyen véleménye a sportágról. Ez napjainkban, mikor a „stadionépítések korát” éljük, még hatványozottabban is igaz. A közös szenvedély című francia filmet az MTVA naponta 25 alkalommal reklámozta (s teszi ezt még most is, hiszen a múlt héten jött ki a film dvd-n), de hallhattuk is a film reklámját, középpontban az általam címként felhasznált kulcsmondattal. Ilyen feltételek mellet akár még sikeres is lehetett volna a film, de nem lett az, nagyon nem!

united_passions_still

Történet: Néhány, a labdarúgást szenvedélyesen szerető eltökélt szakember a 20. század elején összefog egy közös cél érdekében: létrehozzák a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget, amely összefogja, képviseli az érdekeit az akkor még formálódó labdarúgó sportágnak. Az ambícióik mellett a kezdeti nehézségek ellenére is kitartva, a legendás Jules Rimet (Gérard Depardieu) vezetésével megalakul a Fédération Internationale de Football Association, ismertebb nevén a FIFA. Hosszú évek kitartó munkája, az alapítók erőfeszítései nyomán 1930-ban megrendezésre kerül az első Labdarúgó Világbajnokság Uruguayban, és útjára indul egy olyan sikertörténet, amely mára a világ legismertebb sportjává tette a labdarúgást, melynek világbajnokságai mára az Olimpiák népszerűségével vetekednek. A film több mint száz évet ölel fel, kiemelve még két FIFA elnök, Joao Havelange (Sam Neill) és Sepp Blatter (Tim Roth) munkásságát.

 Alapvetően is lehetetlen küldetésnek éreztem, hogy egy film úgy öleljen fel több mint száz évet, hogy az egyben izgalmas, érdekes és jól követhető legyen. Nem is sikerült ezt megoldani a készítőknek. Három részre osztható az alkotás: az első a futball megszületéséről, kezdeti nehézségeiről, a második a FIFA első vezetőinek munkájáról, a harmadik pedig Havelange és Blatter regnálásáról szól. Ha csak az első két történetet gyúrták volna eggyé, talán még egy érdekes alkotás is születhetett volna, hiszen a világ legnépszerűbb csapatsportja a foci (elnézést minden más sportág szimpatizánsától, de ezt a kijelentésemet aligha lehet megcáfolni), így a labdarúgás történelmének kezdeti szakasza is nagyon sok embert érdekelhet. A harmadik egységen viszont messziről bűzlik a FIFA propaganda, a két elnök, főleg Blatter, sérthetetlen beállítása. Ez nem is csoda, tudva a tényt, hogy a film 30 millió dolláros költségvetésének 80 százalékát a labdarúgó szövetség fizette. Ezek után különösen érthető a rendező, Frédéric Auburtin nyilatkozata, miszerint az első változat szerint még lett volna egy olyan történetszál a filmben, melyben a FIFA korrupt ügyeit kutatja egy nyomozó. Ennek már nyoma sincs a bemutatott mozi változatban, mert a szövetség cenzúrájának köszönhetően A közös szenvedély-ből minden kimaradt, ami rossz fényt vethetett volna rá.

Cikkünk folytatását megtalálod a Kritizátoron.

Categories: FILM