Manapság a tudományos áttörések és fejlődések révén sokkal pontosabb elképzelésünk van, illetve lehet arról, hogy mit tartogat számunkra a jövő a mesterséges intelligencia területén, szemben azzal az állapottal, ami körülbelül alig pár évtizede volt. Hogyan jelent meg mindez a filmekben?
Mi is az intelligencia? Értelmezhetjük úgy, mint a tanulás és a megértés képessége, az érvelés hatékony használata, és a szerzett tudás alkalmazása, akár a környezet befolyásolására. Külön fontos szempont az önigazolás, főleg ha a mesterséges intelligenciákra gondolunk. Az, hogy a gép mennyire van tisztában a saját tudatával, döntő fontosságú lehet a terület fejlődésében. Az 50-es években a Princeton Egyetemen egy bombázógép automata pilótájával létrehoztak egy mesterséges intelligenciát, amit matematikai területen használtak. A 90-es években lépett be a köztudatba az intelligens ágensek problémája, 1997-ben pedig az IBM sakkbajnok gépe is megjelent. A mesterséges intelligenciáknál a helyzetteremtés még megy, azonban az értékeléssel egyelőre nem tudnak annyira haladni.
A mesterséges intelligencia vagy röviden csak AI (Artificial Intelligence) fokozottan jelen van a mindennapjainkban, például az iPhone tulajdonosoknak ott van Siri; vagy a Magyarországon kevésbé ismert Alexa, aki az Amazon Echo eszközben ,,lakik”; Bixby pedig a Samsung Galaxy S8-on debütált. A szüleink, nagyszüleink korosztálya számára szinte science-fiction filmbe illő életünk van, azonban az emberek már az ő generációjuknál is jóval régebben foglalkoztak már ezzel a témával.
E.T.A. Hoffmann német polihisztor egy alkotásában, A homokemberben már megjelenik egy robotszerű szereplő, pedig mű megjelenésekor mindössze 1817-et írtunk. A filmtörténetben természetesen sokszor kerülték a technikailag pontos ábrázolásokat, ha mesterséges intelligenciáról volt szó. Legtöbbször az AI karaktere egy számítógép, egy program vagy egy robot, valamint maga a téma erősen húzza magával a disztopikus és utopikus hatásokat, ha egy műalkotásról van szó. Az egyik legelső szereplő talán az 1927-es német expresszionista klasszikusban, a Metropolisban található, Maria robot ,,hasonmása”. A fiatal tanítónőről mintázott robot abszolút humanoid, ahogy a továbbiakban is a filmes robotok többsége. Az eredeti A nap, amikor megállt a Földben fontos szereplő Gort, a szuperrobot, aki a jámbor emberek számára szinte istenként tündököl erejével. Az, hogy a fikcióban antropomorfizáljuk a gépeinket, segítséget nyújthat ahhoz, hogy kevésbé idegenkedjünk tőlük. Persze ennek ugyanannyi előnye van, mint veszélye, vegyük példának az Én, a robot című filmet (amely erősen Asimov-i alapokon nyugszik egyébként). Itt hiába korlátozzák a közszolgálatra használt robotokat, egy szuperszámítógép úgy ítéli meg, hogy a robotika három törvényét felülírja egy nulladik törvénnyel, amely úgymond felszabadítja a robotokat. A film lehetett volna jobb is, azonban a feszegetett egzisztenciális kérdést valamennyire képes átadni.
A humanoid robotok között találkozunk egyértelműen pozitív és negatív karakterekkel is, ezzel még jobban felerősítve emberi(nek tűnő) mivoltukat. Szerethető androidokat adott nekünk Steven Spielberg az A.I. – Mesterséges értelem című filmjével, valamint Robin Williams A kétszáz éves emberként (ami szintén Asimov-műből készült). Itt említhető még meg a XXI. század egyik legbájosabb animációs filmje WALL-E. A mai Marvel-mániában is szerepel AI-karakter, mégpedig Tony Stark ,,műve”, JARVIS, és Peter Parker legújabb segítője, Karen. Különleges figurák a Csillagok között robotjai, akiket szánt szándékkal nem humanoidnak terveztek meg, ezzel valamiképp egy pluszt adtak a sterilebb, de nagyon szerethető Tars-nak és Case-nek. Az android-kiborg különbség fontos a téma vizsgálatakor, hiszen sokan összekeverik a teljesen szintetikus, emberszerű robotokat, az emberi szervekből (és tudatból) is összeálló kiborgokkal. Az Alien-franchise androidjai mind érdekesek, Ash, Bishop, Call és David komplex figurák, főleg utóbbi tűnik ki Michael Fassbender parádés alakításának köszönhetően. Az űrhajós filmekben az AI sokszor a járművet irányító rendszer, (ami jó párszor a legénység ellen fordult már) lásd a 2001: Űrödüsszeiát, vagy ha majd fél évszázadot ugrunk, Danny Boyle Napfényét.
Zárásként az utóbbi évek egyik kiemelkedő filmjével foglalkoznék, Alex Garland Ex Machinájával. Talán ez az alkotás tudja legjobban átadni és éreztetni azt a problémát, ami konkrétan napjainkban is jelentőssé vált a mesterséges intelligencia terén. Az, hogy egy keresőprogram ,,által vezérelt” robot teljesen tisztában van a tudatával, akkora hatalmat ad neki, hogy felülkerekedik az emberi természeten. Az Alicia Vikander alakította Ava átmegy a Turing-teszten, amely lényegében arra hivatott, hogy egy gép el tudja hitetni egy másik féllel, hogy ember. A teszt létjogosultsága mára már kétséges a valóságban, azonban ne felejtsük el, hogy akármilyen intelligens is egy gép, intelligens emberek nélkül nem jöhetett volna létre.
