A Végtelen háború után minden rajongó türelmetlenül várta a következő felvonást, hogy kielégítse tesztoszterontól duzzadó hősök iránti vágyát. Ez sikerült is, ám közben kifelejtették a tartalmat belőle… Lássuk, mi hiányzott A Hangya és a Darázs című filmből!
A Végtelen háború epikus zárása sok kérdést hagyott a nézőkben. Tényleg meghaltak kedvenceink? Mi történt az életben maradottakkal? Milyen kihatása lett Thanos pusztításának az univerzumra? Mit csinált Hangya a házi őrizetben? Nos, ez utóbbin kívül semelyikre nem kapunk választ, ugyanis A Hangya és a Darázs nem kronológiai sorrendben követi a nagy elődöt, hanem előtte és közben játszódik, nulla áthajlással. Ejnye, Marvel; kifelejtettek mindennemű kikacsintást arra, hogy említett hősünk a Bosszúállók címeres tagja. Csúnya, rossz stúdió!
Tehát történetünk a Polgárháború eseményeit követi, miszerint Scott Lang (Paul Rudd) otthon dekkol, miután segített Kapinak, ezért nyomkövetővel a lábán ki sem dughatja az orrát a házból, úgy két évig. Megszakította a kapcsolatot Pym professzorral (Michael Douglas) és Hope-pal (Evangeline Lilly), akik lázas kutatásba kezdtek a Quantum-világba, hogy megtalálják Jane-t. Közben felbukkan a rejtélyes Ghost, aki a professzor terveit akarja elcsenni/megsemmisíteni. Nos, ennyi. A történet hihetetlenül bugyuta, még képregény-filmes mércével is (ami nagyon nagy szó), és tele van felesleges és unalmas szálakkal (pl. a teljes Walton Goggins-féle gengszterkedés). Erősen érződött a jeleneteken, hogy csak azért kerültek be a végső snittbe, hogy a játékidőt növeljék, ezért sok képkocka végtelenül kellemetlennek és üresnek hat.
A főgonosz, Ava karaktere kifejezetten érdekes, habár sajnos a forgatókönyvírók nem fektettek bele túl sok energiát. A film felénél az az érzése támadhat a nézőnek, hogy biztosan helyes döntéseket tesznek-e a főszereplők? Kiaknázatlan morális és erkölcsi válságot teremt, amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni (nem tudom, hogy maga a film, vagy a műfaj nem tűri meg a komolyabb témavezetést), így szépen el is engedték mindenestől.
A legnagyobb hiba maga a film létrejötte. Nem, nem azért mert rossz, hanem mert teljesen felesleges. Azon kapom magam, hogy elkezdek spekulálni, mi célja volt az egésznek. Hogy felvezessék a Quantum-világot? Hogy új szereplőket láthassunk mozgásban? Ez sajnos bőségesen kevés ide, nemhogy a Végtelen háború után felállított mércét nem ugrotta meg, de az azáltal hagyott űrt sem töltötte be. Tehát hogy mit hiányoltunk? Elragadó történetet, fontos szereplőket, komolyabb drámai hangvételt.
Színészek szempontjából semmi kivetnivaló nincs, sőt nagyon élvezetes Evangeline Lilly és Paul Rudd közös játéka, jól passzolnak egymáshoz, és megvan köztük a „kémia”, amelytől mindkettejük karaktere ragyog. Érdekes, hogy Michelle Pfeiffernek nem sok játékidő jutott, mégis érezhetően lesöpörte az összes jelenlévőt a képzeletbeli pályáról, köztük Michael Douglas-t is. Szegényem nem igazán illett a filmbe, de annyira felvillanyozta a jelenléte, hogy minden percnyi anyag, amelyen szerepel, ajándék. Kisebb szerepben feltűnik Laurence Fishburne is, aki a Mátrix-trilógiából, vagy a Hannibal sorozatból lehet ismerős.
Látványra, díszletre és jelmezekre (ahogy a legtöbb Marvel filmnél) ezúttal sem lehet panasz, a CGI-technológiájuk még mindig remekel, bár jelen filmünknél nem igazán kellett megerőltetniük magukat az effektmestereknek.
A Hangya és Darázs nem egy rossz film, bőven szórakoztató és igényes alkotás lett. Ahogy az első része, úgy ez is teljesen szerethető, igazi családi mozi. Viszont akik a Végtelen háború után többet vártak a stúdiótól, azok valószínűleg keserű szájízzel állnak fel kényelmes székükből.
https://www.youtube.com/watch?v=_DZg3PeQZvc
Kiemelt kép: www.youtube.com
