Két bogár élete – A Hangya és a Darázs kritika

Nagypál Levente 2018. aug. 2. 0 0

A Végtelen háború után minden rajongó türelmetlenül várta a következő felvonást, hogy kielégítse tesztoszterontól duzzadó hősök iránti vágyát. Ez sikerült is, ám közben kifelejtették a tartalmat belőle… Lássuk, mi hiányzott  A Hangya és a Darázs című filmből!

A Végtelen háború epikus zárása sok kérdést hagyott a nézőkben. Tényleg meghaltak kedvenceink? Mi történt az életben maradottakkal? Milyen kihatása lett Thanos pusztításának az univerzumra? Mit csinált Hangya a házi őrizetben? Nos, ez utóbbin kívül semelyikre nem kapunk választ, ugyanis A Hangya és a Darázs nem kronológiai sorrendben követi a nagy elődöt, hanem előtte és közben játszódik, nulla áthajlással. Ejnye, Marvel; kifelejtettek mindennemű kikacsintást arra, hogy említett hősünk a Bosszúállók címeres tagja. Csúnya, rossz stúdió!

Tehát történetünk a Polgárháború eseményeit követi, miszerint Scott Lang (Paul Rudd) otthon dekkol, miután segített Kapinak, ezért nyomkövetővel a lábán ki sem dughatja az orrát a házból, úgy két évig. Megszakította a kapcsolatot Pym professzorral (Michael Douglas) és Hope-pal (Evangeline Lilly), akik lázas kutatásba kezdtek a Quantum-világba, hogy megtalálják Jane-t. Közben felbukkan a rejtélyes Ghost, aki a professzor terveit akarja elcsenni/megsemmisíteni. Nos, ennyi. A történet hihetetlenül bugyuta, még képregény-filmes mércével is (ami nagyon nagy szó), és tele van felesleges és unalmas szálakkal (pl. a teljes Walton Goggins-féle gengszterkedés). Erősen érződött a jeleneteken, hogy csak azért kerültek be a végső snittbe, hogy a játékidőt növeljék, ezért sok képkocka végtelenül kellemetlennek és üresnek hat.

A főgonosz, Ava karaktere kifejezetten érdekes, habár sajnos a forgatókönyvírók nem fektettek bele túl sok energiát. A film felénél az az érzése támadhat a nézőnek, hogy biztosan helyes döntéseket tesznek-e a főszereplők? Kiaknázatlan morális és erkölcsi válságot teremt, amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni (nem tudom, hogy maga a film, vagy a műfaj nem tűri meg a komolyabb témavezetést), így szépen el is engedték mindenestől.

A legnagyobb hiba maga a film létrejötte. Nem, nem azért mert rossz, hanem mert teljesen felesleges. Azon kapom magam, hogy elkezdek spekulálni, mi célja volt az egésznek. Hogy felvezessék a Quantum-világot? Hogy új szereplőket láthassunk mozgásban? Ez sajnos bőségesen kevés ide, nemhogy a Végtelen háború után felállított mércét nem ugrotta meg, de az azáltal hagyott űrt sem töltötte be. Tehát hogy mit hiányoltunk? Elragadó történetet, fontos szereplőket, komolyabb drámai hangvételt.

Forrás: www.screenrant.com

Színészek szempontjából semmi kivetnivaló nincs, sőt nagyon élvezetes Evangeline Lilly és Paul Rudd közös játéka, jól passzolnak egymáshoz, és megvan köztük a „kémia”, amelytől mindkettejük karaktere ragyog. Érdekes, hogy Michelle Pfeiffernek nem sok játékidő jutott, mégis érezhetően lesöpörte az összes jelenlévőt a képzeletbeli pályáról, köztük Michael Douglas-t is. Szegényem nem igazán illett a filmbe, de annyira felvillanyozta a jelenléte, hogy minden percnyi anyag, amelyen szerepel, ajándék. Kisebb szerepben feltűnik Laurence Fishburne is, aki a Mátrix-trilógiából, vagy a Hannibal sorozatból lehet ismerős.

Látványra, díszletre és jelmezekre (ahogy a legtöbb Marvel filmnél) ezúttal sem lehet panasz, a CGI-technológiájuk még mindig remekel, bár jelen filmünknél nem igazán kellett megerőltetniük magukat az effektmestereknek.

A Hangya és Darázs nem egy rossz film, bőven szórakoztató és igényes alkotás lett. Ahogy az első része, úgy ez is teljesen szerethető, igazi családi mozi. Viszont akik a Végtelen háború után többet vártak a stúdiótól, azok valószínűleg keserű szájízzel állnak fel kényelmes székükből.

Kiemelt kép: www.youtube.com

 

Tags: A Hangya és a Darázs, Evangeline Lilly, film, filmkritika, Hannibal, Marvel, Mátrix, Michael Douglas, Michelle Pfeiffer, Paul Rudd, Végtelen háború Categories: FILM
Related Posts