A háború borzalmas, a filmmel ellentétben – Dunkirk kritika

Nagypál Levente 2017. Júl. 27. 0 0

Christopher Nolan rendezésében, Tom Hardy szereplésével, és Hans Zimmer zeneszerző közreműködésével rossz film nem készülhet. A Dunkirk IMBd-s 8,7-es értékelése egyáltalán nem véletlen. Eddig egyértelműen az év filmje, minden benne van, amit a mai filmgyártás tud.

Az idő múlásával rengeteg háborús filmet toltak le a torkunkon. Nem kell feltétlenül leragadni azoknál, amelyek lángba borítják a fél világot; a történelemben rengeteg összecsapás volt, melyek érdemesnek bizonyultak a filmvászonra. Volt, amelyik hiányosságokkal küszködött, volt, amelyik teljesen tévúton járt, ám találhatunk remekműveket is: Az utolsó szamuráj, A hazafi és a Ryan közlegény megmentése ezek közé tartozik. Hollywood előszeretettel ábrázolja a háborúkat epikus eseményként, a dicsőséghez, hírnévhez és sikerhez vezető rögös útként, s ez a hozzáállás még egy-két ilyen jellegű alkotásnak kifejezetten jól áll (lásd: A hazafi), de van amelynél szinte röhögés fogja el a nézőt „ez most komoly?” kérdéssel a fejében.

A Schindler listája és a Saul fia a holokauszt borzalmait hitelesen ábrázolja, ám ez a háborúnak csak egy kis szelete. A nemrégiben játszott Fegyvertelen katona szintén próbál a realitások talaján mozogni, ahogyan egy modern háborús filmtől elvárható és ezt az irányvonalat követte a Dunkirk című film is, csak egyelőre korszakalkotóbb munkának bizonyult.

Kezdjük azzal, hogy mit is vártunk a filmtől:

  • Történelemhűség
  • Pörgős akció
  • Kidolgozott karakterek
  • Karakterdráma
  • Drámai fordulatok

Christpoher Nolan filmjei igazi csemegék. Szinte minden témában műalkotást tett le az asztalra, elég ha a Sötét lovag-trilógiára vagy a Csillagok közöttre gondolunk.  Ő olyan, mint a Jurassic Park Hammod bácsija, aki folyton mondogatja: „nem spóroltam semmit!” Filmjei az általa legjobbnak tartott IMAX-gépekkel kerültek felvételre, a látványhoz és a helyszínekhez teljesen profi módon nyúl hozzá, a forgatókönyveket pedig fantasztikusan képes elkészíteni. A kor egyik legnagyobb rendezője, minden tisztelet és elismerés megilleti.

A mű hű az alapanyaghoz, de nem történelemanyag szinten, szóval senki ne a filmből készüljön az érettségire. A kort és a háború problémáit hűen ábrázolja. A Dunkirkben ragadt angol katonák kilátástalan helyzete alapból hatalmas feszültséget kelt a történetben, mű mozgatórugója ez a folyamatos életveszély. Ez végigvonul a történeten, a történetszálakon, a zenén (órakattogáshoz hasonlatos), a karakterek, dialógusok (vagyis annak hiánya).

Dunkirk térkép. Forrás: www.adefenceofthebible.com

Az akciót megkaptuk földön vízen és levegőben egyaránt. Látványos robbanások, pörgős jelenetek végigvonulnak, ez adja az egész mozi gerincét. Viszont fontos, hogy aki nácigyilkolásra vár, hiába fecséreli az idejét, ugyanis az ellenséget nem mutatják.

A filmnek nincs főszereplője sem. Egy-egy emberi sorsot emel ki, párhuzamba lehet állítani Spiró György Csirkefej című színművével, nagyban hasonlatos, ott sem kimondott szereplők vannak, hanem magát a társadalmat mutatja be; a kor egészére ráhúzható a háború okozta válság és változás, mind magánéleti, mind társadalmi szempontból. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szereplők nagyon keveset beszélnek. Érzéseiket szinte kivétel nélkül remek színészi játékukkal mutatják ki, ezzel is nagyban növelik a feszültséget. Tom Hardy ismét eszméletlen mimikájával kápráztatja el a nézőt, úgy. hogy ismét a film nagy részét maszkban tölti.

Jelenet a filmből. Forrás: port.hu

Fordulatok terén semmi forradalmit nem tapasztalhatunk, egyik probléma követi a másikat, egyre több szenvedést élnek át a szereplők, egyre drámaibbá válik a helyzet míg a bonyodalom megoldása el nem érkezik. Az előzetesben közhelyesnek ható „A haza eljön értük!” mondat egyáltalán nem hat a filmben giccsesnek, remek drámaiságot teremt.

Összességében a film eszméletlen. Az ember álla leesik és egészen a stáblistáig a padlón is ragad. A háború egy olyan oldalát ismerhettük meg e műremek által, melyről eddig kevés tudomásunk volt. A dráma fogalmát Nolan szinte újraalkotta. Ehhez hasonló műalkotást nem ehet találni, forradalmi előrelépés a háborús filmek tekintetében. Hozta a kötelezőt és annál sokkal többet is!

Ne felejtsetek jegyet váltani rá, nagy eséllyel az év filmjét köszönthetjük eme remek kalandban!

Kiemelt kép forrása: youtube.com

Tags: Christopher Nolan, Dunkirk, filkritika, film, háborús film, kritika, Tom Hardy Categories: FILM
Related Posts