Benned ott van a kétfejű kutya? – El Kazovszkij kiállítás

Némethy Zsófia 2016. feb. 14. 0 0

Hasonló érzésekkel vágtam neki EL Kazovszij életművének, kedves tárlatvezetőnk azonban odaállt a képek elé, és így kezdte: „Szépek ezek a képek? Nem? Valóban. A művészet mára átalakult, ne a szépséget, hanem az üzenetet keressétek az alkotásokban.” Én kerestem. Lássuk, mit találtam.

fotó: Ruttner Adél

fotó: Ruttner Adél

A kétfejű kutya

Ahogy végighaladtam az első termen, nyomasztó hangulat kerített hatalmába. Olyan érzés, mintha valakinek a legféltettebb titkai között kutakodnál, hovatovább, minél több időt töltöttem a képek között, egyre inkább olyan érzésem lett: bent vagyok El Kazovszkij fejében. Ki is volt ő? A kiállítás előtt végeztem egy kis kutatómunkát, így már rendelkeztem pár előzetes ismerettel: egy orosz származású, magyar festőművész, grafikus, díszlet valamint jelmeztervező, eredeti nevén Jelena Kazovszkaja. 2008-ban hunyt el, hatalmas életművet hátrahagyva. Hiába azonban az előismeret, a képek között bolyongva kezded igazán megérteni, kicsoda ő és mit akar üzenni.

Az első, ami szemet szúrt a kutya motívum felbukkanása volt. Rengeteg képen ott leselkedik, néha csupán jelzésszerűen, olykor az egész kép alkotójaként. Mit jelenthet ez? A kutya, mint megtudtam, a művészt szimbolizálja. Olykor egészen torz formában, farkasra hasonlítva, máskor két fejjel. A kétfejű, két irányba húzó kutya motívumával jellemezhetjük legjobban El Kazovszkij művészetének célját: a kettősség kifejezését.

fotó: Ruttner Adél

fotó: Ruttner Adél

Hímnem, Nőnem, Transznem

A kettősség a művész életében állandóan jelen volt, nemi identitása miatt. EL Kazovszkij nőként született, de úgy érezte, fiatal női testében egy idősödő férfi lelke lakozik, aki a kissé nőies férfiakhoz vonzódik. Innen ered a művész kettős személyisége: egy homoszexuális férfi lelke egy női testbe zárva. Gondolatait, kételyeit pedig művészetén keresztül fejezte ki, vállalta másságát, ezzel is inspirálva másokat.

A szerelem senkit nem kerül el örökké, El Kazovszkij életében egy rövid, mégis mély nyomot hagyó románc jelentette az ihletet. 1975. január 15-én találkozott Can Togay Jánossal, akibe beleszeretett. Csupán pár napot töltöttek együtt, a művész számára utána sem ért véget ez a kapcsolat. Megalkotta Dzsan-panoptikumok néven elhíresült performanszait, ami egyfajta testszínházként működött, nem élőlényként tekintett modelljeire, csupán a testüket használta fel a Dzsan-ünnephez.

fotó: Ruttner Adél

fotó: Ruttner Adél

A Nemzeti Galériából kifelé sétálva kavarogtak a gondolatok a fejemben. A művészek minden alkotásukkal egy darabot adnak át magukból, El Kazovszkij pszichéje pedig rendesen fejbe kólintja az embert. Vonzódása a balerinákhoz és plüssállatokhoz, ugyanakkor késgyűjteménye nehezen összeegyeztethetőnek tűnik, de talán egész művészetével ezt akarja üzenni: Fogadjuk el a bennünk tomboló végleteket, ne harcoljunk ellenük inkább éljük meg a kettősséget. Ahogyan ő is tette.

 

Categories: POPKULT