“SZABADULÓ SZABADSÁG” – Szub-objektív vélemények a Népszabadság tüntetéséről

Vincze Bence 2016. okt. 16. 0 0

“A Népszabadság puccszerű megszüntetése lett a nap (hónap?) eseménye. A Média2.0 blog tiltakozó tüntetést szervezett 18 órára a Kossuth térre, a Parlament elé.
Az egész olyan gyorsan jött, hogy a „szervezőknek” (abban sem vagyok biztos, hogy volt érvényes hatósági engedély a gyülekezésre) még színpadot állítani, vagy hangosító berendezést hozni sem volt ideje. Egy képzőművészeti heppeningről hoztak át egy kb. egy méter magas piedesztát (amelynek felirata ez volt: SZABADULÓ SZABADSÁG :-.), arra mászott fel az elsők közt TGM, hogy szóljon a kézi hangosbeszélőn át a közel tízezer egybegyűlthez. Úgy a körötte álló húsz ember hallott is valamit. A „hivatalos” beszédek után a Kossuth térre költözött a Hyde parki Speakers’ Corner.” – fogalmazott Dudás László a huppa.hu-n is megjelent beszámolójában.

fotó: Dudás László

 Két kérdést tettünk fel mind az interjúalanyoknak:

  1.  Mit gondolsz a Népszabadság megszüntetéséről és ezzel egyenesen a sajtószabadság ilyen szintű megtámadásáról?
  2.  Mi volt a Kossuth tér-i tüntetés alapja, hogy alakult ki és mit gondolsz, mik lesznek a következményei a történteknek?

Dudás László szub-objektív válasza: (megjelent a huppa.hu-n is) 

– Soha nem voltam Népszabadság előfizető…. Sőt, nem is hiszem, hogy valaha vásároltam volna az újságból… 1989 előtt maximum ablakpucolás okán került a kezembe . Nu jó, egyszer szemléltető eszköznek megvettem. 1988 májusa volt, végzős peidagogoszként (görög = tanító rabszolga :-.( egy nyolcadikos osztálynak tartottam történelemórát. Akkor a nap (mit nap, év!!!) híre az volt, hogy Grósz Károlyt választották az MSzMP főtitkárává, Kádár Jánost pedig az újonnan kreált elnöki tisztségbe „emelték”. Én tehát akkor két napilappal (a Népszabival és a Magyar Nemzettel – az Y generáció után jövők kedvéért, akkoriban az M.N. volt a legprogresszívebb napilap! ) a kezemben léptem a nyolcadikos osztályba. Felmutattam az újságokat – természetesen mindkettő első oldalt, fent hozta a hírt – és feltettem egy kérdést: Láttok-e különbséget a két cím között? Két-három percnyi némaság után akadt egy lányka, aki félszegen megszólalt: különböznek a betűméretek! És bingó, igaza volt! Mert míg a Népszabadság a két hírt (Grósz elsőtitkár, Kádár elnök lett) egyforma méretű betűkkel szedte ki, addig a Magyar Nemzetnél a Grószra vonatkozó sor betűmérete kb. a másfélszerese volt a kádárosnak… Hát így kellet kedves ifjak a „boldog békeidőkben” a „sorok közt” olvasni! Aztán az elmúlt két évtizedben évente 3-4x beleolvastam, amikor Balaton-felvidéki polgármester barátomnál múlattam az időt. Ő, mint független polgármester igyekezett „képben” lenni, ezért előfizetett a Népszabira és a Magyar Nemzetre is…. Tetszett a stílusa, és különösen a szombati mellékleteket kedveltem. Október elsején, miután elolvastam a megszüntetéséről szóló hírt, vettem a fáradtságot, és lementem vásárolni egy Népszabadságot. Most ezt használom az óráimon szemléltető eszközként -, amikor arról beszélek a diákjaimnak, miért veszélyes a sajtószabadságra és a maradék demokráciánkra ez a szégyenletes húzás…

Foró: Dudás László

– Azt, hogy mit gondolok az esetről, tán elég lenne ennyivel leírni: szombaton kimentem a Kossuth térre tüntetni. Mert bár ha „technikailag” nézem, egy cég hozott egy gazdasági döntést (és ezzel fog a Fidesz is védekezni!!!), és megszüntetett egy 5 milliárd forintos tartozást felhalmozó produktumot. Pont. Kérdés van?! Persze, ha megkaparjuk, milyen cég, milyen pénzből (a miénkből!) vette meg az újságot, és hogy milyen villámgyorsasággal húzták le a rolót, nem lehet szemernyi kétségünk, a „kilövési engedélyt” (parancsot?!) a legfelsőbb trónszékről adták ki!
Ami a tüntetésen történt, azt még azon éjjel frissiben megírtam, és megjelent egy hírportálon. Ezt a cikkem – a huppa.hu szíves engedelmével – belinkelem ide:
http://huppa.hu/dudas-laszlo-a-hyde-park-a-kossuth-terre-koltozott/

Tarnay Kristóf Ábel: 

Tarnay Kristóf a tüntetésen

Tarnay Kristóf a tüntetésen

– Megdöbbentő, és dühítő számomra az, ami történt. Már az Origo-ügy is az elképesztő volt, de az, ami itt lezajlott, az a módszer, úgy érzem, jogállamban nem fordulhat elő. Nagyon rossz ennek az üzenete, félj, ha az adott hatalommal szemben fel mersz állni, ez történik, alkalmazkodj csak az aktuális hatalomhoz („Mindig minden zászlót vinni, mindig mindegyikben hinni”). De szerintem a legnagyobb sérelmet mi szenvedtük el. Ők úgy hívják, kisemberek, én úgy, az ország. Ugyanis mostantól az egyszeri embernek egyre kevésbé lesz lehetősége az őt ért kisebb-nagyobb jogsérelmekkel, visszaélésekkel kapcsolatban az egyik vagy másik szerkesztőség vagy email-postafiókja „ajtaján” kopogtatni, hogy a nyilvánosság legalább igazságot szolgáltasson neki. A Magyar Idők, vagy az épülő gigacég által kiadott megyei lapok bizonyosan nem fogják megtenni.

Az alapja én azt gondolom, hogy el lehet hallgattatni nyilván a legnagyobb és legpatinásabb kormánykritikus napilapot, de az embereket a gondolkodásban akkor sem tudják meggátolni, ha ellehetlenítenek minden kritikus hangot, és kizárólag a lakájmédiát hagyják meg. Én úgy gondolom, az, hogy meddig megy el a hatalom, az nagyon múlik azon, mennyire van visszhangja annak a „tömegek”, szélesebb tömegek körében. Ahogy akkor megjelent véleménycikkemben (http://hirkut.hu/index.php/mi-szabadabbak-vagyunk-mint-ti-valaha-lesztek/) is írtam, most úgy tűnik, lazán lenyilatkoznak olyan elképesztő dolgokat, hogy a Népszabadságnak „ideje volt már megszűnnie váratlanul”, és nem szólhatnak bele a „gazdasági döntésekbe”. A netadós tüntetések után nem voltak ilyen magabiztosak.

Fotó: Dudás László

Fotó: Dudás László

Categories: 5PERC