„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” – A mai oktatási helyzet egy 5percesben

Bándi Máté 2016. feb. 6. 0 0

A hierarchia legfelsőbb fokáról elindított megrovás-lavina végül a diákokon csattan, akik frusztrációjukat „alsóbb rangúak” hiányában, maximum kisöccseiken/kishúgaikon vezethetik le, vagy mélyen elfojthatják önmagukban, egyfajta ördögi-körként szülve ezzel újabb elidegenedést és agressziót.

Puzsér Róbert szerint „Az iskolának az életre kell felkészítenie. Sokkal többfélét kell tanítani, sokkal kevesebb sznobériával és tudományos gőggel! Nem csak klasszikus zenét meg népdalokat kell megismertetni a következő nemzedékekkel, hanem a Pink Floydot, a Depeche Mode-ot, Björköt és a Radioheadet is. Nem csak Katona József Bánk Bánja meg Csokonainak A reményhez írt verse fontos része a nemzeti kultúrának, de Cseh Tamás és Bereményi Géza Jobbik részem című dala vagy Fábri Zoltán filmje, Az ötödik pecsét pont úgy. Nem csak a sportot kéne gyakorolni az iskolákban, hanem a táncot is, mert az szintén mozgáskultúra, csak épp nem elsősorban a fizika külső törvényeire, hanem az élet és a lét belső folyamataira fordítja a figyelmet.”

oktatas

 

Magyar diákként, hasonló szövegek olvasásakor egyszerre érzek reményt és kiábrándultságot, hiszen a közeg, ahová a későbbi boldogulásom kényszerít, szürke, rugalmatlan és egyedül csak a lexikális, előző nap beseggelt „tudásomra” kíváncsi. Én azonban többnek érzem magam, mint hasztalan, sokszor a 21. századdal teljesen összeegyeztethetetlen ismeretek összessége.
Az egyre növekvő népszerűség övezte Hermann Ottó Gimnázium által írt nyílt levél, mostanra több mint 22 ezer csatlakozót számlál.
Sokan választották ezt az online fórumot, személyes, negatív tapasztalataik kifejtéséhez. Pár komment ezek közül:

„Úgy látom, a pedagógusok jelenlegi kiszolgáltatott helyzetét kizárólag azért idézték elő, azért terhelnek minket teljesíthetetlen és értelmetlen feladatokkal, hogy végül csak azok maradjanak a pályán, akikkel bármit meg lehet tenni, akik nyomorúságos munkahelyük megtartásáért engedelmes bábuként adják fel személyiségüket, a szolidaritást kollégáik iránt, egész emberi mivoltukat.”

forrás: nol.hu

forrás: nol.hu – A miskolci tüntetés

„Teljes mértékig egyetértek a nyílt levélben megfogalmazottakkal. Sajnos mind a felső, mind a középfokú oktatásban elképesztően káros centralizálási törekvések részesei vagyunk. Röviden és velősen: ész nélküli, agyament, makacs, irracionális, döbbenetes intézkedések sorozata.”

„Semmire nincs időm, és ahogy hazaérek mintha leszívtak volna. Nincs semmi erőm. A családomat elhanyagolom. Hazajövök, megtanulok, kajálok és megyek aludni. Ebből áll egy nap.”

forrás: 24.hu - A Független Diákparlament képviselete a tüntetéseken, mélyen kiállnak a jelenlegi helyzetben a tanárok és diákok mellett is.

forrás: 24.hu – A Független Diákparlament képviselete a tüntetéseken; mélyen kiállnak a jelenlegi helyzetben a tanárok és diákok mellett is.

Ahogy a néhol szolid, néhol igen kemény hangvételű álláspontokból kiolvasható, az emberek már szinte áhítják a változást. A tanulók sokszor egész „szabadidejüket” a tankönyveik felett görnyedve töltik el, egyedül a szobájukban, ezzel teljesen mellőzve a szociális kapcsolataikat. A folyamat végül az identitásuk deformitásába, a kreativitásuk rohamos léptékű hanyatlásába torkollik. Albert Einstein írja:

„Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége.”
Egy gyermek tele van kíváncsisággal, izgatottsága az új ismeretek elsajátítására összpontosul, de ha ezt a természetéből fakadó, tiszta, szinte csillapíthatatlan tudásvágyát a statikus, monoton, ingerszegény magolás és nonszensz elvárások váltják fel, hamarosan érdektelenné és közönyössé válik bármiféle ismeret kapcsán, amit az iskolarendszer próbál ráerőszakolni. A játék fontossága kisiskolás korban megkérdőjelezhetetlen, ahogy az is, hogy ekkor még 6-12 percnél nem képesek a frissen óvodából érkezettek további perceket feláldozni az önfeledt szórakozásból vagy az aktív felfedezésből a megterhelő figyelem oltárán. Már csak egy kiadós erdei séta is a maga újdonságával csodát tehet a gyermeki lélekben, és mennyivel érdekesebb adott esetben akár a természetismeretet is testközelből tanulmányozni.

Sokszor találkozhattunk már azokkal a nézetekkel is, amik az iskolát egyfajta micro-társadalomnak tekintik. Itt a diákok képesek tökéletesen elsajátítani a csalás “művészetét”, észrevenni, majd kijátszani a kiskapukat, megtanulhatják a korrupció alapjait, és erre teljesen ellentmondásos, abszurd módon az iskolarendszer kényszeríti őket, a sorozatos, teljesíthetetlen elvárásaival, a felsőbbrendűségét, a tanulók felett állását fitogtatva. Az eszme hasba szúrja önmagát, és lassan, hörögve kivérzik. Az egyre erősödő indulatoknak pedig lassan már semmi sem képes gátat szabni. A levegőben forradalmi szag terjeng, szülők, tanárok és tanulók egyaránt változást kívánnak. Azonban az egyik pillanatról a másikra megváltoztatott érettségi követelményen kívül, nem igazán hallani más reformokról.
Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor azt mondom: Most jött el a pillanat, hogy közös erővel, a demokráciából fakadóan kiálljunk egymásért, részesei, formálói legyünk saját és gyermekeink életének, hiszen „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” /Szent-Györgyi Albert/

Categories: 5PERC