Ismert, hogy hazánk nyelvezete amilyen szép, olyan sokszínű is, ráadásul nem egy nyelvújításon van túl. Szinte minden megyének van sajátos nyelvjárása ami természetesen a maga módján gyönyörű, viszont ha esetleg egy ős-szombathelyi és egy ős-miskolci leül beszélgetni, abból sok jó nem sülhet ki…
Köszméte, kaláris, fellegajtó, megszapulni, égedelem, sparhelt, szifonér, megkönnyebbülészeti körguggolda… És még sorolhatnám a szebbnél szebb szócsodákat, melyek a múlt homályába vesztek. Vannak, melyeket még elszórtan használnak egyes erősebb tájszólások, viszont a legtöbbről csak nagyszüleink tudnának beszélni.
Viszont van amiről még ők sem… Talán legszebb és legérdekesebb szavaink a 19. század első felében történő nyelvújítás során keletkeztek, melyek az érdekes szóképzésnek és új nyelvtani formuláknak köszönhetően alakultak ki. Sokat ma is használunk közülük, viszont rengeteg szó nem honosodott meg, hiszen roppant hosszúak, összetettek és bonyolultak voltak, és még mindig könnyebb azt mondani, hogy wc, mint megkönnyebbülészeti körguggolda, vagy éppen a orrfuvolászati négyzetrongy helyett zsebkendőt kérni.
