Megosztó diákmozgalom, de miként vélekednek a tanárok?

Vincze Bence 2016. Már. 3. 0 0

Három tapasztalt tanárt kérdeztem a mozgalmakról, ám amit nem vártam, három, szinte teljesen ellentétes véleményt is kaptam. Volt aki teljesen egyetértett a megmozdulásokkal, volt aki szerint ennél sokkal jobb módszer is létezik a megoldásra és volt aki úgy gondolta, hogy ezt nem a tanárok joga véleményezni, hiszen egy szülő-diák kezdeményezés.

Mint említettem, a vélemények teljesen különbözőek voltak, de mind a három tanárnak ugyan azt a két kérdést tettem fel:

1. Mi az Ön véleménye az utóbbi hetek kezdeményezéseiről az oktatás ügyében? Ön szerint ezek a megfelelő megoldások a problémákra?
 2. A diákok komolyan vették a 29-ei kezdeményezést politikai szinten, vagy inkább csak kihasználták mint pihenőnap? Mennyire foglalkoztatja ez a probléma valójában a diákokat?

 

Dr. Czetter Ibolya (52 éves, az NYME SEK Irodalomtudományi Intézeti Tanszékének intézetigazgatója, magyar nyelv és irodalom szakos, orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár)

1.

Én mindenképpen pozitív megnyilvánulásnak tartom, mind a szülők mind pedig a diákok részéről. A magam nyelvére ezt úgy tudnám lefordítani, hogy aki becsüli, szereti és még – ha nem nagy szó – tiszteli is a tanárát, és együtt tud érezni vele  (egy olyan helyzetben, amiben hangsúlyozottan: korántsem az anyagiakról van szó, hanem a nevelésről, oktatásról, egy generációnak, egy nemzedéknek a jövőjéről és sorsáról), akkor itt a figyelemfelkeltésnek, a szolidaritásnak a megnyilvánulását látom és semmiképpen sem valamiféle agresszív megnyilvánulást akár a gyerek, akár a szülő részéről. Senki sem akarja szabotálni az oktatást, hanem éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugodt körülményekhez nincsenek meg a feltételek.  A szellem embere valami olyat szeretne, hogy szabad körülmények között, szabad választás alapján(a tankönyvekre gondolok természetesen) és együttműködő partneri módon alkothassa , építhesse a  szellemi világot, képviselhessen egy tudós társadalmat,  s megfelelő légkörben és feltételekkel nevelhesse  a jövő generációkat, akkor ezt én csak üdvözlendőnek tudom tartani.

2.

Aki ebbe mélyebben belegondol, nemcsak az ifjúságra jellemző időtakarékosságot, a „lógás” lehetőségét látja ebben, hogy “milyen jó másra tudom felhasználni az időmet, mert nem kellett suliba mennem” .  Persze ilyenek is vannak, de azt gondolom, hogy most sokkal többről van szó. Aki felelősen odafigyel, és követi az eseményeket, annak tudnia kell, hogy melyik az a pillanat, amikor súlyosabb és létet érintő kérdésekért áll ki. 

Megüresedett termek február 29-én.

Megüresedett termek február 29-én.

Bukitsné Derhán Ilona (43 éves, a Nagy Lajos Gimnázium tanára)

1.

Mindenekelőtt hangsúlyoznám, hogy ez nem a diákok , hanem a szüleik döntése. Tehát a szülők egy ügy mellett oly módon tehetik le voksukat, hogy a gyerekeiket nem engedik iskolába egy kijelölt napon.
Én szülőként nem így döntöttem, saját gyermekeimet iskolába küldtem, és nagyon örültem a fakultációs csoportomnak is, akik itt voltak hétfőn és együtt tudtunk dolgozni. Hozzá kell tennem, hogy érettségi előtt két hónappal egy dupla fakultációs óráról hiányozni nem lett volna szerencsés.
Ugyanakkor a problémákról igen is beszélni kell, de én a párbeszéd híve vagyok minden tekintetben. Hiszek abban, hogy az érdekeinket képviselni a megfelelő fórumokon kell. Ez a Nagy Lajos Gimnáziumban meg is történt. A közalkalmazotti tanács képviselői továbbítják az észrevételeinket. Hiszek benne, hogy a tárgyalóasztal mellett kell a megoldást keresni.

2.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez egy lehetőség. A szülőknek ehhez joga van, ha élni kívánnak vele, akkor tiszteletben tartjuk. Akiknek a szülői igazolása meghaladta a maximális három alkalmat, nekik is el fogjuk fogadni a mai napra szóló kikérőt. De mégsem gondolom, hogy ez jó módja a tiltakozásnak. Biztos nem véletlen, hogy a végzős osztályok szép létszámmal itt vannak, míg az alsóbb évfolyamokban a kollégák 3-4 fős osztályokról beszéltek. Kérdésedre válaszolva: lehet, hogy némely tanuló kihasználja – pusztán lógásra – az alkalmat, de én remélem azért, hogy felnőttként felelősen fognak majd dönteni. Nem szabad, hogy egy ilyen fontos ügyben az esetleges lógás játsszon szerepet.

A mozgalmat és annak terjedését nagyban elősegítette Független Diákparlament munkássága

A mozgalmat és annak terjedését nagyban elősegítette a Független Diákparlament munkássága

Bartha Gábor ( 40 éves, a Nagy Lajos Gimnázium tanára. Igazgatóhelyettesként elsősorban a nappali tagozatos tanulók ügyeivel, valamint az érettségik bonyolításával foglalkozik.)

1.

Én arra voltam leginkább kíváncsi, hogy hány diák jön be és hányan lesznek egyáltalán az osztályokban, mert semmit nem tudtunk előre arról, hogy miként fog alakulni a nap. Be kell vallanom, azt hittem, hogy több diák lesz az iskolában mint amennyi végül is eljött. Voltam egy kilencedikes osztályban ahol mindössze heten voltak a harminc fős létszámból. Úgy gondolom, hogy erről véleményt mondani, minősíteni nem a tanároknak és főleg nem az iskolavezetőknek kell. Ez szülői kezdeményezés és a diákok remélhetőleg megbeszélték a szüleikkel azt, hogy miért maradnak távol az oktatástól, de remélem azzal mindenki tisztában van, hogy ezt nekik le kell igazolniuk és remélem, hogy nem maradnak el az igazolások.

2.

Sajnos ezt konkrétan nem tudom megítélni, valószínűleg könnyebb helyzetben lennék, ha lenne iskolás korú gyermekem aki benne van ebben a kezdeményezésben. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok szülő – azt nem tudom, hogy a diákok mennyire látják át, hogy a szülő tanár összefogás esetleg létrejöhet – komolyan gondolja. Az a kérdés, hogy a diákok mennyire gondolják fontosnak, az nagyon erősen a szülő véleményéről is szól nem csak a tanulókéról.

 

A cikk folytatásaként a héten további két írásban a diákokat és a szülőket is megkérdezzük a mozgalomról.

Categories: 5PERC