A kérdés az, hogy akarod vagy szeretnéd?!

Juhász Nóra 2016. nov. 30. 0 0

Vajon boldog leszek ettől a végeredménytől, ha megteszem?

Én mielőtt döntök, mindig felteszem a számomra legfontosabb kérdést:

Mit szeretnék valójában?

Olykor bizonyos dolgokról, személyekről célszerű lemondanunk egy időre, hasznos, ha átadjuk másnak, el kell engednünk a kezét, hisz belül tudjuk, még nem érkezett el a mi időnk.

Sokan jönnek azzal a bölcsnek tűnő mondással –  ,,csak ésszel!”

Megmondom őszintén, sosem hallgatok az eszemre. Engem a szívem irányít, a lüktetése súgja meg számomra, hogy mit is tegyek az adott pillanatban.

Szabályok. Sokan a rabságukban élnek egész életük során – én nem szeretnék közéjük tartozni. Nem fogok meghajolni a törvények előtt és követni sem fogom az utasításokat, sem korlátok között élni.

Parancsok, utasítások, előírások. Hoznak egy rendeletet, és máris elvárják, hogy a megírt formulák szerint éljen a társadalom, miközben az élet sokszor egy igazságtalan kavalkád.

Nap mint nap elgondolkodok azon, milyen jó is lenne ezeket az alapokat megváltoztatni, melynek a követése sablonná formálja az embereket, de hát ki vagyok én, hogy ilyet tegyek? Nyilván kellenek határok, és olykor szabályok is, de ilyen korrupt világban, mint amilyenben éppenséggel élünk. Szerintem olykor túlzásba viszik, és nem azzal foglalkoznak, amivel valójában kéne, de hát tudjuk nagyon jól, hogy most a hatalom és a pénz, a csalás, a lopás, a hamis identitások vannak napirenden.  Hagyom, hogy létezzenek rendszabályok, hogy ne legyen még kaotikusabb a világ, de egy biztos, soha nem fogom őket követni, betartani, soha nem fogok a szabályoknak élni egyetlen egy perc erejéig sem, hisz csak korlátoznak és behatárolnak, ami valóban nem nekem való. Kétségtelenül vannak olyanok, melyeket muszáj betartanom, de abból nagyon kevés van.

break-the-rules-why-its-okay-to-be-faking-it
Ülj le egy szárnyaló, mindent elsöprő pillanat erejéig, és gondolkodj el azon, hogy a kudarctól vagy a boldogságtól
 félsz-e jobban?

Igen, jól olvasod. Rengeteg ember él a Földön, aki fél a boldogságtól, hisz az is rengeteg fájdalommal és újdonsággal jár együtt, így inkább megpróbálunk távol maradni tőle, ahelyett, hogy minden nap azért küzdenénk, hogy boldoggá váljunk.

Sokakat mások véleménye korlátoz, befolyásol. Mi értelme a külvilágnak élni? Szeretnél valamit, de elhomályosítod az érzést, a vágyat, mert rögtön arra tudsz csak gondolni, hogy másoknak mi lesz a véleménye, a reakciója. Szerinted nem teljesen mindegy más mit gondol, ha amúgy meg boldoggá tesz a vágyad tárgya, amit a környezeted szereplői miatt zárnál ki az életedből?

Tisztában vagy Te azzal, hogy nagyon gyorsan rohan az idő, és egyszer csak el fog tűnni?! Elmúlik, és nem lesz lehetőséged újabbra, hisz akkor vége lesz mindennek – vége, bizony! Ahelyett, hogy minden nap újabb vágyakkal a szívedben keltél volna fel, melyet meg akartál valósítani; minden nap próbáltad elnyomni a külvilágod miatt. Az időd így is, úgy is lejár egyszer, de Te döntesz arról, hogyan élted meg a mindennapjaid perceit. Dönthetsz úgy, hogy az egódnak élsz, és elhatározhatod bármelyik nap azt is, hogy mától a saját szívednek, a szubjektív vágyaidnak létezel.

Hisz a választási lehetőség benned él.
large

Manapság sokan a döntésképtelenség sejtjei között találják magukat. Nem tudják, hogy mit akarnak, pedig nagyon egyszerű. Nem arra kell gondolni, hogy mit akarunk, hanem arra, hogy mit szeretnénk, hisz a kettő között hatalmas a különbség. Az egyiket az agyad, az egód irányítja, a másikat pedig a szíved.

Te melyiknek szeretnél élni? Melyik tenne boldogabbá?

Tele vagyunk gátlásokkal, félelmekkel, miközben nagyon jól tudjuk, hogy a szívünk mit szeretne valójában.

Ingadozó a hangulatunk, hol mélységeket, hol magasságokat élünk meg nap mint nap. Szakadék, hegytető, majd ismét a mélybe taszít az élet. Várakozunk, töprengünk, elfelejtünk élni, elmulasztjuk a lehetőségeinket, mert annyira azzal vagyunk elfoglalva, hogy mikor érkezik már a nehézségek nélküli élet. El kell, hogy szomorítsalak, nincs olyan. Hisz a legtökéletesebb, legboldogabb életet élők perceiben is olykor érkeznek nehézségek, annyi különbséggel, hogy olykor kevesebb, néha pedig több. Hisz milyen egyhangú, unalmas lenne küzdések nélkül az életünk?!

Létezik az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy összeomlik minden körülötted hamarosan. Ülsz az ágyad szélén, a kertben egy széken a Nap sugarának erejét magadba szívva, vagy a parton a Hold fényét átölelve. Potyognak a könnyeid, melyek táncolnak le az arcodon, le a mellkasodra, majd onnan a melleid közé. Gurulnak lelkesen mindenfelé és percről percre egyre több érkezik az érzelmeidet követve. Úgy érzed mindennek vége, és nem akarsz tovább élni, küzdeni. Elszívnál egy szál cigit, de inkább elnyomod a cigaretta füstjével együtt az iránta érzett vágyaidat is. Szükséged lenne most egy üveg borra is talán, de tudod, hogy nem oldana meg semmit, így ezt a szenvedélyedet is leküzdöd. Aztán egy hirtelen sugallattal megérkezik a változás gondolatának a fénye. Felállsz, és rájössz, hogy egyetlen egy személy, bánat, fájdalom nem ér annyit, hogy cigarettához vagy alkoholhoz nyúlj. Hisz az nem old meg egy problémát sem. Maximum, ha annyi pénzed van, hogy már nem tudod mire költeni, akkor abban segít. Nézel magad elé a gondolataiddal, és merengsz az érzéseid közepette. Olyan ez az intuíció, mint amikor egy hirtelen szellő megérkezik, egy tornádó kíséretében, de mielőtt mindent lerombolna, kisüt a várva várt Nap, és végül a pusztítás előtt beragyog minden egyes négyzetmétert a Nap sugara. Felállsz, és emelt fővel folytatod az utat, hisz tudod nagyon jól, hogy a sötét alagút végén vár Rád a fény, és vele együtt kéz a kézben az álmaid is.

Ismered azt az érzést, amikor valaki olyannyira fontos számodra, hogy egy percre sem tudsz megfeledkezni az érzéseidről, melyeket iránta táplálsz?!

Amikor már annyira hiányzik, hogy nem csak a lelked minden egyes szeg-zuga, hanem a tested minden egyes porcikája hiányolja?! Már szinte fizikai fájdalmaid vannak. Alig kapsz levegőt nélküle, ha pedig Vele vagy, akkor azt érzed, hogy levegőre sincs szükséged, hisz Ő jelenti neked a levegŐt,  és ha rá gondolsz, összeszorul a gyomrod, a szíved pedig kihagy egy dobbanásnyi időt. Sokan el akarnak veszni, mielőtt tényleg megérkeznének a számukra ideális helyre. Ilyenkor jobb, ha elengedjük a kezét, és beletörődünk, hogy most nélkülünk megy tovább. Kallódjon el, meneküljön olyan messzire, amilyen messze csak szeretne. Megtettél érte mindent, amit lehetett, de most el kell engedned egy időre, ez az egyetlen lehetséges, ésszerű döntés, amit tehetsz most. Megállsz, körülnézel, és nem keresed többé. Éled az életedet nélküle, és közben önmagadra találsz, meg tanulsz nélküle is boldognak lenni. Hisz tudod, ha a tiéd, akkor egy hirtelen, mindent elsöprő széllökéssel megérkezik, egy váratlan pillanat dallamával. Olyan egyszerű ezt leírni. Hiába tudja ezt az ember, mégis brutálisan nehéz csak erre gondolni, amikor valaki nagyon hiányzik az életedből. Tudjuk nagyon jól, hogy a ragaszkodás sok mindent tönkretehet körülöttünk, éppen ezért el kell engedni a kezét, hagyni , hogy élje még meg a felfedező útját nélküled. Neki erre van most szüksége, és ha igazából szereted, akkor megnyugszol és beletörődsz. Hisz, ha egymásnak vagytok teremtve, akkor előkerül, egymásra találtok újra egy közös dallam során. Amint függetleníted magadat az ,,akarom” érzéstől, kitárul körülötted a környezeted, és Tiéd lesz a világ. Ez nem azt jelenti, hogy feladod, hanem a belenyugvását abba a képzetbe, boldogok legyetek külön-külön. Ha végig gondolod, ez idő alatt sem tűnik el, hanem erősít, megtanít a hiánya különleges dolgokra, érzésekre. Lehet köztetek több ezer kilométer, vagy akár egy harmadik személy, ha közös a dallamotok, akkor úgyis együtt lépkedtek majd a közös jövőtök hangjegyein. Eltűnhet, elfuthat, belerohanhat mindenféle lehetőségbe a félelem miatt, de végül úgyis egymásra találtok, ha egymásnak vagytok álmodva. Ismét felbukkantok majd, aztán újfent eltűntök hirtelen együttes életetekből. A sors megmutatja Nektek, és nem hagyja, hogy elfejtsétek egymást, de még nincs itt az időtök, így el is választ benneteket, egyik napról a másikra. Ilyenkor ülj le egy kényelmes fotelbe, és hagyd elveszni, majd ismét megérkezni, visszatérni. Járhattok bármilyen kitérő, elkerülő úton az évek során, de amint meghalljátok egymás szívdobbanását, ismételten egymásra fogtok találni. A kérdés az, hogy tanultatok, tapasztalatotok-e még valamit külön, vagy eljött a perc, amikor végre kéz a kézben táncolhattok tovább. Ha eljön az időtök és ismét egymásra találtok, akkor tudni fogjátok, legbelül érzitek majd, hogy megérkeztetek, és megértetek az érzelemre, amit egymás iránt éreztek, már nem akarjátok elnyomni magatokban, csak engedni szabadon a szenvedélyt és boldoggá tenni egymást.

Ettől a perctől…

Ha együtt vagytok, akkor érzitek majd a végtelenség minden egyes pillanatát, és elfelejtitek a lehetetlen gondolatának még a halvány jeleit is, hisz hatalmas erőt adtok egymásnak, melytől a világ legerősebb és legboldogabb párjának érezhetitek majd magatokat. Legbelül elindul majd a szívetek közös dallamdobbanása, és attól a perctől kezdve tudni fogjátok, hogy egymásnak vagytok teremtve…
Addig mit hoz a jövőm? A jövőnk? Az olvasóim jövője? A te jövőd?

Ez mind az eljövendő dallamos akkordjainak misztériuma. Köszönöm, hogy ma is velem voltatok. Csillagaink mindig Velünk vannak! Veled is!

http://naposvidamsag.blog.hu/2016/11/24/akarod_vagy_szeretned?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

Categories: 5PERC