#áthatás – Tündérmese

Egyszer volt. De már nincs, mert kidobták a babaházam. Egy utolsó pillantást vetettem volna gyermekkorom darabjára, az akkori világom határai között elterülő titkos királyságra, bár így könnyebb volt elengedni: édes tudatlanságban, arra gondolva, már úgyis “nagy” vagyok! Saját könyvem lapjait írva már nem az állít akadályt hős énem elé, amikor a ravasz botanikus megízlelteti velem az alkohol különböző formáit, a gonosz boszorkány ál-adakozással tömi bankkártyámat, hogy ne fájjon láthatóan a költekezés a nem kézzelfogható pénztárcámból, vagy hogy a vonzónak nem nevezhető béka egyoldalúan vágyakozik ajkaim után. Olyannyira saját mesém mágikus mesterévé válok, hogy elfelejtem, mit nem szabadna: az első jellemformáló tollvonások íróit. Egyáltalán, mikor látnak újra szeszélyes kalandjaimból, hogy megkapják a nekik járó köszönetet? Repülésből zuhanás nélkül leszállni, sérülés nélkül túlélni hogy lehet? Hisz annyira szabad vagyok, hogy mit nekem házasság, karrier, gázpedál: a karambol olyan koppanás, amely velem úgysem történhet meg! Mert a felelősség csak a szőke herceg lovagi erénye, a következményekkel elég, ha csak a kívánságot teljesítő jótündér foglalkozik. Kérem, én csak saját életmesém elszenvedője vagyok! Időnként hatalmas rózsaszín párnák és a gyermeki bizonytalanság ölelő karjai közé vágyok. Abba a várba, amelynek még mindig én vagyok – néha önkényesen toronyba zárt – hercegnője. A patakban rózsaszín babakocsi darabjai hirdetnek egy gyerekkort. Vajon ő zuhanás nélkül repült?

Novák Henrietta

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts