#áthatás – Tótágas

„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába között hátratekinteni: köszönöm.”

Ugye mennyivel másabb lesz minden, ha a megszokottól eltérő nézőpontból merednünk az életre? Sokszor túlegyértelműsítjük a helyzeteket, melyeknek nem kívánunk más megoldást. Összezavarlak, ha azt mondom, hogy most a nyúl viszi a puskát? Ha ebben a percben a bárány az új oroszlán és az egér nagyobb lesz, mint az elefánt? Ez most az a hely, ahol nem számít a tűz, csak a füstje. Hol nem az értelem, hanem a belső dobbanás, lesz lépteink üteme.

Vidámabb témák partjaira érve: miért nem nevetünk a temetéseken? Nem illik, tudom, tudod te is és jó esetben mindenki, mégsem találkoztam olyannal, akit a dolog felvidít. Azt hittem, a képzelet szabad, mégis ilyenkor nekem is könnyeimmel táplálva ereszt gyökeret a talpam. Mennék, de leláncol az, melyről naivan azt hihetjük íratlan, pedig az idő múlásával pont értelmünk véste elménk mélyére. Így marad a kéz reszketeg, a koporsó rideg, a virág pedig, melyet könnyed áztatott, a leggyönyörűbb a temetőkertben.

„Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.”

Hölgyeim és uraim ez a szöveg legalább annyira lett groteszk, mint a ma, 107 éve született Örkény István prózái. Vele nyitottam és most vele zárok, mert ezt a furcsa világot, nem engedik az értelemből született íratlan szabályok.

Albert Virág

Kiemelt kép: Vous

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts