#áthatás – Theodor

Pont a zárójel végére.

Vedd le a polcról. Amelyik olyan nagyon apró. Igen, az te vagy a borítón. Meglepődtél? Pedig nekem mindenről van egy könyvem. Hogy mi az a zárójel már a legelején? Majd megtudod. Na, gyere, ülj ide mellém! 

Úgy rohantunk végig az előre megírt sorainkon, mintha cél lenne a befejezés. Nem volt, az lett. Máshogy láttuk magát az utat, s végül mindketten letértünk róla. Pedig ugyanazt a könyvet olvastuk. Úgy tűnik én gyorsabb voltam, előbb értem a végére, majd az utolsó mondat előtt megtorpantam. Hátha soraink még egybeérnek. Visszanézve az egész egy időszakos várakozás, mi pedig annyira hittünk a végső happy end-ben, hogy közben elfelejtettük miért is kezdtük el magát az olvasást. Mit ér megfejtve a boldog vég, ha közben egymás marcangolása széttép? Tudod, csak ebben a könyvben léteztünk együtt, mikor pedig belőle kilépve készültél valóra válni, a fejemben a rólad élt kép csonkított meg. Hirtelen már a szavak sem passzoltak egymás mellé, majd az egész egy értelmetlen katyvasz lett. Valld be, elsüllyedtünk a saját univerzumunk gőzölgő mocsarában. Most pedig Te is itt vagy, az utolsó mondat előtt.

Együtt fut végig rajt a szemünk: az örökre az örökre, csak már nem úgy.

Zárójel bezár, pont.

Csukd be, rakd fel a polcra és ints búcsút.

Albert Virág

Kiemelt kép: ispfq.com

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts