#áthatás – Tavasz, rovarok és bogarak

Általános iskolás koromban a tavaszt nem a barka, az aranyeső vagy a madárcsicsergés, hanem legteljesebben a fákon hemzsegő baszóbogarak jelezték. Az udvarra ültetett hársfákon mászkáltak, ugyanis az egyik fő táplálékuk a hársfa termése, és ha nem ott, akkor a repedezett járdákon ragadtak össze, ahogy azt a Vad Fruttik is megénekelte „Baszóbogarak ragadnak össze a járdákon”. Gyerekként nem értettem, miért vannak összetapadva a közönséges verőköltő poloskák, bár egymás között szólva a baszóbogár elnevezés sokkalta közönségesebb. Most már tudom, hogy a hím a nősténnyel így párzik, és ez a “tandem pozíció” a párzás után is fennmarad, ezzel a hím azt próbálja megakadályozni, hogy másé is lehessen az ő kedvese, nemes egyszerűséggel az állatvilág féltékenységéről van szó.

A tavasz utolsó hónapját pedig a cserebogarakkal azonosítottam. A lányok futottak előlük, mindig attól féltek, hogy a hajukba repül, ezt a zsigeri félelmet néhány fiú ki is használta, kezükben jól megtermett egyedekkel kergették körbe és körbe őket a száraz időben poros, esősben csupa sár iskolaudvaron. A legkegyetlenebbek mégis azok voltak, akik összegyűjtötték szegény, szerencsétlen teremtményeket és botokat áthúzva testükön a belső szerveket, nedveket kitolva a homokozóba sorakoztatták a porhüvelyüket, mintha a cserebogarak golgotája lenne az.

Lóránt András

Kiemelt kép: cultura.hu / Sandro Botticelli: Tavasz

Tags: áthatás, jegyzet, napindító, tavasz, természet Categories: 5PERC
Related Posts