#áthatás – Szombathely

Látogatóként jöttem el ma hozzád. Nem is olyan rég még együtt éltünk. Tudom, hogy én hagytalak el téged. Jó ég, mennyire akartam! Úgy éreztem, nem tudsz már új dolgokat adni nekem. Megismertelek, kiismertelek és meguntalak. Sokat gondolok rád és lehet, hogy néha még hiányzol is. De igazából nem te hiányzol, csak az emlékeim zavarják össze az érzéseket bennem. Nem te tehetsz róla, nem hibáztatlak, akkor sem, ha sokszor utáltalak. El kellett, hogy menjek. Néha még visszajárok hozzád. Mindig kellemes nosztalgia uralkodik el rajtam, mikor az aszfaltodat koptatom és minden sarkon emlékdarabkákba botlok.

Egy ideje már más köveken hagyom ott a lábnyomom, ismeretlen terepekre merészkedtem. Sokszor nagyon elveszettnek érzem magam itt, ebben a hatalmas városban. Ne hidd, hogy nem hoztam magammal semmit azokból, amiket tőled kaptam. Sőt! A legfontosabb dolog engem megelőzve került ide. Mások pedig később követnek majd. Szeretett lények, akikkel meglehet, hogy sosem sodor össze az élet, ha nem költözöm beléd egy kis időre. Köszönöm, hogy befogadtál eddigi életem talán legmeghatározóbb négy évére. Légy jó, míg újra találkozunk!

Vekszli Anna

Kiemelt kép: Lutor Katalin fotója

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító, Szombathely, város Categories: 5PERC
Related Posts