#áthatás – Sör a történelem forgatagában

Izzasztó aktualitása folytán a nagy melegre való tekintettel szánjunk egy percet a hidratálás egyik leghatásosabb eszközére, a sörre.

Mint ismeretes, a sörfőzést Európában a szerzetesek terjesztették el és tökéletesítették a középkor folyamán, tehát az egyház abban az időben vélhetően sokkal szórakoztatóbb volt, mint manapság. Leszámítva az inkvizíciót.

Meglepő, hogy micsoda kultúrája, irodalma és filozófiája alakult ki a sörivásnak az évszázadok során. Szókratész minden nap megivott egy hordó sört, és kegyetlen halálát is az okozta, hogy társai elhitették vele, a bürökkel teli kupában igazából jóféle pilzner van. Egyes feljegyzések szerint Villon talpas pohárból fogyasztotta ezt az italt, méghozzá koktélcseresznyével és mustárral, amiért többször is bíróság elé állították. Továbbá Goethéről is ismeretes, hogy egy tikkasztó nyári estén zsírkrétával írta fel egy ablakpárkányra a következő megtámadhatatlan szentenciáját: „A címkén a szó, de bévül a magyarázat.”

Nietzsche írásaiban alapvetően elutasító az ízesített sörökkel szemben, szerinte nem egyeztethető össze az übermensch karakterével, Heidegger azonban már jóval megengedőbb. Véleménye szerint forró nyári napokon igenis elfogadható, habár morálisan továbbra is hagy maga után kívánnivalót. Kirkegaard az egzisztenciális szorongással azonosítja a radlert.

És ha mindez nem győzött volna meg, akkor csak emlékezz vissza VIII. Henrik híres mondására: „Kétféle ember létezik. Az egyik megissza a sört, a másik a Towerben köt ki.”

Szabó Tamás

Kiemelt kép: HRFM Today

Tags: 5perc, alkohol, áthatás, jegyzet, napindító, sör Categories: 5PERC
Related Posts