#áthatás – Sajnálkozás egy világváros unalmasságán

Két éve élek Budapesten. Nagyváros, sőt, világváros – szokták mondani. Igazuk van. Hamar megszerettem, és hamar meguntam, mint általában a világvárosokat szokás. Persze a mai napig Google Maps-szel közlekedem A-ból B-be, ha az a bizonyos „B” nem a szokásos (egyetemre járós, boltba járós, könyvtárba járós, kocsmákba és kávézókba járós) útvonalamon fekszik.

Szinte mindegy, merre megyek, az esetek jelentős többségében ugyanazokat az unalmas, gyönyörű, elképesztő alapossággal kimunkált, öreg épületeket látom. Vagy ugyanazokat az unalmas, csúnya, elképesztő egyszerűséggel összedobált, öreg paneleket.

A szép épületek esetében persze néha-néha rá kell ébrednem, hogy mekkora mázlista vagyok, hogy egész nap az építészet ékköveit bámulhatom. Ilyenkor általában rájövök, hogy szégyellnem kellene magam, amiért nem érzem minden pillanatban a csodálatot. Amiért azt írom a kényelmes, komfortos (és természetesen unalmas) pesti lakásból, hogy unalmas az egész város. Szégyellnem kellene magam, mert hányan mit meg nem adnának ezért, satöbbi.

Szégyellnem kellene magam, hogy egy világváros unalmasságán sajnálkozom ebben az értékes online újságban, amely oly sok ember, oly sok munkája miatt működik, és termel napról-napra színvonalas termékeket.

Őszintén örülök azoknak, akik képesek úgy létezni több éven keresztül bárhol, hogy minden nap örülnek a környezetüknek. Csodálatos érzés lehet. Továbbá kívánom nektek, kedves olvasók, hogy akár csak egy napra az legyen az egyetlen problémátok, hogy unalmas a város. Minden bizonnyal ez is csodálatos érzés lehet.

Horváth Máté

Kiemelt kép: www.carinebeaphotography.com

Tags: 5perc, áthatás, Budapest, glossza, jegyzet Categories: 5PERC
Related Posts