#áthatás – Reggeli

A reggeli egész napunkat nagymértékben befolyásolja – hallottuk már vagy ezerszer. Elhatároztam hát, hogy ma valami kiadósat eszem, egy rántotta elkészítéséhez elvégre nem kell nagy tudomány: mire a busz jön, már rég jól laktam! Olaj a serpenyőbe, elég pár csepp és már serceg, forr. Két tojást veszek elő, saját tyúkok tojták. A pulthoz csapom, összetörik, így kezdődik el, hamar rántja maga után a másikat is a tálba, s én egy villával mozgósítom, felverem, majd felsorakoztatom a bagett katonákat. A pulton van már a bacon, szeretett bajtársam, ki régóta szívem tengerét uralja. A harmóniához elengedhetetlen. De mostanság visszaszorítja egy új, domináló húsféle: szeletelem az aldis csípős kolbászt és egyszer csak felszisszenek: vér csorog az ujjbegyemből, megvágtam. Próbálok túllendülni ezen és vacillálok a zöldségek között: eleinte uborkával számoltam, de valami bűzlik vele kapcsolatban, tehát Dasvidaniya te kovászos, a mai nem a te napod! A paprikára voksolok hát, ami természetesen kaliforniai, ez adja majd a vitamintámogatást. Ám hirtelen azon kapom magam, hogy cseppek pattognak ki a serpenyőből mindenfele, káosz uralkodik, a hozzávalók szétsülnek, felsülnek. A kolbász odaégett, kipiszkálom. A rántottát kegyetlenül darabokra szaggatom. A végeredmény nem olyan, mint amilyennek elképzeltem: a busz már rég itt hagyott. Inkább leülök és bekapcsolom a tévét: „100 évvel ezelőtt békekonferenciát nyitottak Versailles-ban!”

Novák Henrietta

Kiemelt kép: The Natural Path Newsletter fotója

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító, reggeli Categories: 5PERC
Related Posts