#áthatás – Peti

Mindig reggel, a sarki kis Sparba menet találkoztam vele, aztán később a lépcsőházban, havonta egyszer pedig a gázóránál. Elment mellettem, nem szólt, csak mosolyogva bólintott. Peti mindig mosolygott. Mosolygott, amikor apja magára hagyta beteg anyjával. Mosolygott, amikor tizenöt évesen már a közeli Mekiben dolgozott, hogy fizesse a gyógyszereket. Na meg persze az a sok kezelés sem volt olcsó mulatság. Mosolygott, amikor letette az utolsó virágot is anyja sírjára. Még akkor is mosolygott, amikor a kilakoltatással fenyegették. Peti mindig mosolygott. 

Soha senki nem hallotta a hangját a környéken, ahogy senki nem is foglalkozott vele. Láthatatlan volt. Csupán egyszer tűnt fel a hiánya, mikor a lakbér már két hete késett. A házmester tört be hozzá. Peti akkor már nem mosolygott, szája lefelé, a nyakára csomózott kötél irányába görbült. Csak később derült ki, hogy soha nem is tudott beszélni, ahogy soha nem is hallott semmit és senkit.

Azóta minden kicsit szomorúbb. Peti eggyel felettem lakott és mindig mosolygott.

Albert Virág

Kiemelt kép: flickr

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts