Otthon.
Két benyomott macska napfürdőzik veled szemben a szúnyogháló mögött.
Otthon
jobb híján süteményhez használható tömény kakaóport öntesz a tejhez. Ocsmányul keveredik, de már majdnem azt mondod, finom: aztán ráharapsz egy összeállt, keserű kakaómócsingra.
Otthon 
vacillálsz a melegszendvics és a pirítós között, de minek. Úgysem reggelizel.
Otthon
lekésnél a buszról, de megragadod az anyóskergetőd, és kitekersz a főútig.
Otthon 
keresed a narancsillatot, meg a levendulafelhőt a mosógép körül. 
Otthon 
félálomban is csened az áfonyát a bokorról. Akkor is, ha nincs szezonja, mert a kert nem akar felkelni a harangszóra. Meztelenül álmodik.
Otthon 
az ezeregyedik variációban is összerakod a hűtőszekrény mágnes-kirakóját. A fele kirándulásra már nem is emlékszel.
Otthon
meglepődsz egy idegen pár cipőn. Rájössz, hogy a tiéd. A sokadik felesleges pár.
Otthon
nem ismered fel a rokonok autóját és megijedsz egy pillanatra: az ügyvéd van itt, vagy az egyházközségi hozzájárulást szedik? 
Otthon 
nem ölelsz meg senkit, az annyira szokványos. Nem elég intim. Nem mondod, hogy szeretlek, az közhely. Csak hazamész megnyugodni néha. Olyankor közel vagy, szavak nélkül is a legközelebb.

Novák Henrietta

Forrás: kiplinger.com