#áthatás – Négyszáz

Általános késztetést érzek magamban, hogy az örvényt, amit a gondolataim alkotnak, valahogy az egyik fonalánál megragadjam és fizikai formába foglaljam. Minden alkalommal, amikor megpróbálom, visszatart a félelem attól, hogy valami, a borzasztó és a gyönyörű határán egyensúlyozó világmindenség-igazságon kapnám magam, ami, ha ott lenne feketén-fehéren, akkor megváltoztatná az életem. Mindenki mindig meg akarja változtatni az életét. Én lusta vagyok hozzá, meg amúgy is jól van az úgy, ahogy, nem? Az emberek robotolnak a kötelező szorgalmi feladataik üzemében és két muszáj közt a változásról ábrándoznak, lázadoznak is talán, de ritkán mernek felrúgni mindent. Felállni és azt mondani: elég volt! Mostantól minden másképp, máshogyan! Hasznos haszontalanságokkal töltöm tovább a kiszabott napokat! Egyszerűbb magunkat, a kedvesünket, gyerekünket, kutyánkat, macskánkat, egyéb szeretett vagy elviselt lényeinket a kavargó beletörődés kellemesen nyomorult posványába kalauzolni és megtanítani nekik a látszat lázadást. Könnyebb. Könnyebb?

Néha megrángatom azokat a bizonyos tekervényeket a fejemben, hátha kisimulnak és kitalálom a világ ellenszerét egy híján húszként. Aztán, ha valamit sikerül kibogoznom, napokra beletemetkezem a kellemesen fájdalmas letargiába, majd újra és újra megkérdezem ugyanazt. Mindig mindenki meg akarja változtatni az életét?

Vekszli Anna

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts