#áthatás – Kora reggeli őrültség

Reggelente a buszon mindig olyan elméleteken gondolkodom, mint hogy a tökéletes boldogság elérése csak abban az esetben sikerülhet, ha minden befektetési- és marketingigazgatót fellőnénk a Holdra, vagy feltennénk a vörös kilencesre Monte Carlóban. Illetve olyanokon, hogy ha valaki írna egy könyvet Shakespeare Erasmus-al Kazahsztánba Megy címmel, az mennyiben befolyásolná a kortárs olvasóközönség hozzáállását a kultúrához, és vajon szépirodalom lenne, vagy szakirodalom? Biztosan van rajtam kívül más is, aki Zuglóban kora reggel ilyeneken töri a fejét! Én szeretnék egyszer felkeresni egy zenetanárt azzal, hogy tanítson meg Sztálin-orgonán játszani, valamint régi tervem, hogy úgy vetítem le nagyközönség előtt a Volt egyszer egy vadnyugat című filmet, hogy minden alkalommal, mikor Charles Bronson harmonikajátéka felhangzana, az eredeti zene helyett a Mormotás fiú dala szólalna meg. Fejben mindig trash klippeket forgatok, és mindegyik végén besétál a képbe egy kövér olasz operaénekesnő, és hosszú, komor csend után csak annyit mond: csuhajja. Ez lesz a védjegyem, ha egyszer befutok. Míg más a telefonját nyomogatja, én ilyenekkel ütöm el az időt. Hogy melyikünk jár jobban, azt nem tudom, bár arról is van egy-két elméletem. A lényeg, hogy mire leszállok az iskolánál, már nem érzem magam szerencsétlennek a kora reggeli kelés miatt, és annyira fáradtnak se már.

Szabó Tamás

Kiemelt kép: The Baltic Course

Tags: 5perc, jegyzet, trash Categories: 5PERC
Related Posts