#áthatás – Háló

A minap meglátogattam az Őrségben élő nagyszüleimet, akik mindig csomagolnak nekünk a háztájiból. Újhagyma, friss paradicsom és egy szép fej saláta mellett alkalomadtán házi kolbász és tojás, na meg az elmaradhatatlan szilvapálinka is helyet kap. Ekkor azonban elfelejtettem szatyrot vinni. Gondolta a mamám, sebaj, majd ő keres a spájzban. „Nincs nejlonszatyor, ugye jó lesz ez is?” – kérdezte a híres falusi, műanyag, élénk színekkel csíkozott szatyorra mutatva, amit az őrségi ember csak hálónak hív.

Gyerekkoromban nagyon szerettem. Ötévesen odaadták, hogy menjek el vele bevásárolni a kisboltba. Magabiztosan léptem át a küszöböt, letettem a szatyrot, és így szóltam: „Két kiló kenyeret és egy liter tejet kérnék!”. Az ajtó felé haladva hallottam a pusmogást, hogy nagyobb a háló, mint én. Lehet, hogy így volt, de én nagynak és erősnek éreztem tőle magam. Felnőttnek. Kamaszkoromban már vérciki volt ez a szatyor… Mondjuk idővel mindegy volt. A kisbolt bezárt, én meg egyre kevesebbszer látogattam meg őket. De emlékszem, egyszer ebben akarták hazaküldeni a cuccot. Nemet mondtam, és mérgesen bevágtam az ajtót. Aznap üres kézzel tértem haza. Anya nagyon leszidott: „Az a szatyor látott már mindent, te meg nem vagy képes ezzel hazajönni!” – mondta. Könnyes volt a szeme, nem értettem tisztán minden szót. Valami olyasmit fűzött hozzá, hogy a papa ebben vitte haza a kis vadmalacot, amit az erdőszélen találtak. Meg hogy a mama ebbe pakolta össze a papának a ruháit, amikor Peremartonba járt dolgozni, aztán később ő maga is ebbe rakta a legszükségesebbeket, amikor apukám megszöktette otthonról. 

Na most akkor jó lesz vagy sem?” – kérdezte a mama egyre türelmetlenebbül. „Persze, hogy jó!” – sóhajtottam. Így történt, hogy aznap délután a mindent látott, csíkos hálóval állítottam haza a városba.

Kardos Laura

Kiemelt kép: a szerző fotója

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító, vidék Categories: 5PERC
Related Posts