#áthatás – Fogadott hívások

Néha a leghétköznapibb cselekvésekkel, a legkisebb apróságokkal lehet a legjobban leírni egy kapcsolatot két ember között. Ilyen volt sokáig a cipő- és kabátvásárlás anyámmal, akivel mindig összevesztünk a stílusokon, de közben mindketten tudtuk, hogy ez csak játék, hogy ezzel igazából egymást szórakoztatjuk.

Vagy ilyen a telefonozás bátyámmal. Míg nálunk lakott, 22 évig, évente egyszer, ha hívott, vagy volt, hogy még annyiszor se. Nem is kellett, minden hétköznap találkoztunk, sok is volt a jóból. Aztán elköltözött, és azóta hetente kétszer, háromszor is beszélünk. Felhív, mert épp ráér, vásárol, vagy csak megy valahová, és megkérdezi mi van velem. Egy külső hallgató azt hihetné, hogy kódnyelven folyik a társalgás, látszólag érdektelen dolgokról beszélgetünk, fél mondatos utalásokon nevetünk percekig. Én gyakran sietek, mikor hív, ilyenkor megesik, hogy lerázom pár mondattal, amiért minden alkalommal erős lelkiismeret-furdalásom van. Hiszen hívott, és pontosan tudom, hogy ha hív, annak oka van, akkor tényleg beszélni akar velem. Bátyám alapból nem az a csevegő típus. És hát hiányzik. Gyakran. Ezért, ha keres, felveszem a telefont, és igyekszem lelassítani a lépéseimet, hogy később érjek oda, ahonnan amúgy is mindig elkések, hogy legyen időnk érdektelen dolgokról beszélni, fél mondatos utalásokon nevetni percekig. Ez az első lépés afelé, hogy majd a sok rohanás között végre nekem is eszembe jusson, hogy felhívjam és megkérdezzem mi van vele.

Szabó Tamás

Kiemelt kép: www.darlingtonandstocktontimes.co

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító, telefon Categories: 5PERC
Related Posts