#áthatás – Erről kellene írni

Ha az ember szóban hazudik is, legalább írásban legyen őszinte. Az meg egyáltalán nem jó, nem vezet sehová, és egyenesen felháborító, hogy ilyen sokat nevetek. A semmin. Pedig van gond bőven, a sár már a plafonig ér (Vonnegut a sár szó helyett mást használ, de ettől itt eltekintünk), lassan belefulladok. Kár lenne most viccelődni, holott szeretnék. De a kérlelhetetlen fehér oldal komolyságra int. Komoly dolgokról kellene hát írni (és beszélni). Például arról az idős néniről, aki az Astoria megálló aluljárójában koldul minden nap, ha esik, ha fúj. Ennek a néninek otthon kellene lennie az unokáival, vagy a szomszédjával kellene néznie a Szulejmánt. De se otthon, se unoka, se szomszéd, se Szulejmán. Erről kellene írni. Vagy arról, hogy végzős hallgatóként egyre közelebbről látom azt a korábban boldog homályba vesző vékony határvonalat, mely a víz felszínén maradást választja el az Astoria aluljárójában kéregetéstől. Tanárnak készülök, meg kell hát barátkoznom ezzel a határvonallal, hiszen ez lesz az életem, a jövőm, az otthonom. Milyen egyszerű és könnyű lenne, ha mindezt egy vállrándítással, vagy egy jókor elsütött viccel meg lehetne oldani. De nem, ezen ilyenek nem segítenek. Ha a problémát nem lehet kikerülni, fejest kell ugrani bele. Meg kell komolyodni, akármilyen nehéz is. Ahogy egy barátom mondta: csak egy életünk van, és ez sajnos már az. Nagyot nevettünk ezen. Érdekelne, hogy az aluljárókban mit gondolnak erről a mondatról. És az is, hogy eljön-e majd az az idő, mikor ennek hallatán nem úgy fogunk nevetni, hogy közben úgy érezzük, sírnunk kellene.  

Szabó Tamás

Kiemelt kép: Teacher Helping the Homeless

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts