#áthatás – Én ide járok haza

Ide járok haza, a magyar tengerhez. Az erkélyről rálátni a Badacsonyra, az utcánk végéről meg mindenre, ami szem-szájnak ingere. Azt hisze, előbb tanultam meg úszni, mint járni, de ha nem is pontosan, akkor úgy mondanám, egyszerre, párhuzamosan tanultam járni meg úszni. Nekem májusban elkezdődik a nyár, amikor a strandon csak a helyiek heverednek le egy pokrócra és élvezik a csendet, amit megborít a szezon kezdete. Nekem az a bosszankodás, ha nem tudom ugyan oda leteríteni a törölközőm, ahova mindig, az „én helyemre”, mert egy német család épp elfoglalta. A parti büfé kínálatát kívülről tudom, és sosem unom meg. A hujrá vonat, hujrá vonat kiabálás gyerekkori szokás (nem lehet levetkőzni).

Nem tudom, milyen lehet szabadságot kérni és összepakolni a balatoni nyaraláshoz. Kiválasztani a legjobb várost, a takaros nyaralót (ne túl közel a sínekhez, de közel a parthoz), hűtőtáskával és napernyővel nekiindulni az egész napos strandolásnak. Mindezt igazán sosem fogom megérteni, mert olyan szerencsés vagyok, hogy ide születtem. Nekem a Balaton a télen, nyáron, jeges, viharos, kánikulában hűsítő szerelem. Akkor is ismerem, mikor egy lélek sincs a mólón, mikor minden bolt bezár délután ötkor és üresek a parkolók. Nekem ez a szerelem ezer arca. A tökéletes gyerekkor.

Én ide járok haza, az otthonomnak hívok egy egész tavat.

Bán Boglárka

Tags: 5perc, áthatás, Balaton, Fonyód, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts