#áthatás – Egy asztalhoz

Csak a lámpák fénye izzik halványan a Három Holló előtt. A fülledt, nyári este még idebent a kávéházban is érezhető. A pult előtt nem sokkal két férfi egymást kísérgetve kér ki még egy kört, mögöttük egyéjszakásaik viháncolnak. Forr az élet, mindenki mulat. Csak Te ülsz egyedül, szokásos helyeden a sarokban. Egyik kezedben cigaretta, melybe csak néha, lomhán szívsz bele. Másikban már nedves mócsinggá gyúrt zsebkendőt szorongatsz, s most ismét homlokodhoz emeled, hogy a gyöngyöző izzadtságot letöröld róla. Előtted, a barna körasztalon már félig üres borospohár, hamutartó, toll, papír. Úgy tudom, az asszonyság most Párizsban tartózkodik.

Egy ideje figyellek. Na, nem olyan beteges módon, hogy aztán hazáig kövesselek, csupán tudni akarom a választ egy kérdésre, ami itt lebeg: „Te leülnél vele egy asztalhoz?”. Óvatos léptekkel indulok el feléd. Amint pedig olyan közel érek, hogy bizonyossá váljék úti célom, fejedet felemeled, tekinteted, azokkal a nagy, barna szemekkel, rám szegezed. Hirtelen nagyon kényelmetlenné válik a hangulat. Azt hiszem, észrevetted, hogy elpirulok, s mivel szám nem nyílik szólásra, intesz, hogy üljek le. Egy asztalhoz Veled. Hangod nem hallom, csupán szád mozgása árulja el: beszélsz. Ajkaimon át most az Istenért sem préselődik ki egyetlen hang sem, így csak zavartan bólintok egyet. Nevetsz, s az illemmel szemben Te nyújtod felém bemutatkozásra a kezed.

Számomra némán formálod a nevet: Ady Endre.

Épp viszonoznám a gesztust, ám ekkor újra az utcán állok egy márciusi délutánon, 2019-ben. Mellettem, az idegenvezető lány szájából pedig elhangzik egy ismerős kérdés:

Te leülnél Ady Endrével egy asztalhoz?

Albert Virág

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts