#áthatás – Éber álom

Zihálva térek magamhoz a víziók örvényéből fakadó, éppen aktuális rémálmok után. Éjjel 3 óra van, minden sötét, a nyugalom viszont máshol rejtőzik. Próbálom rendbe szedni a gondolataimat, ám a káoszt, mely előszeretettel játszik egyeduralkodót az elmémben, nehéz visszatartani.
Csukva a szem, mély levegő, 10 másodperc.

Egyenletes szuszogásra leszek figyelmes és ekkor tűnik fel, hogy mellettem fekszel. Furcsa, de elég egy pillantást vetnem Rád és meglelem azt a békét, amit évek óta elveszettnek hittem. Nincs túl jó fantáziám, de Téged figyelve tudom, hogy az Úristen is csak egyszer volt képes formába önteni a tökéletességet. Az ablakon szemérmetlenül beszűrődő holdfény már-már anyai gyöngédséggel világítja meg meztelen hátadat. A takaró félig lecsúszott az ágyról, a kispárnát szorosan magadhoz öleled. A lelkemben dúló vihar a légzéseddel párhuzamosan illan el, a látvány kiszorít minden mást, ami nem ehhez a pillanathoz köthető.

Percek, vagy órák telnek el így, nem tudom. Mintha megállt volna Isten órája a mennyben. Nagy nehezen leveszem rólad a szememet és körbenézek a szobában. Bontott tejkaramella-csomagolás hever a földön a táskád mellett, aminek a cipzárja résnyire nyitva van, hogy a plüssmackód is kapjon levegőt. Az ilyen apróságok miatt tudom, hogy ki mellett akarok ébredni, amíg nem kell egy csónakba ülnöm a révésszel.

Hirtelen felsóhajtasz, a kezeddel megkeresed az enyémet és finoman magadhoz húzol. Ahogy átkarollak, megugrik a pulzusom.
Aludj csak, én ébren álmodom.
Itthon vagyok.
Veled.

Székely Zoárd

Kiemelt kép: ChiliPad

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts