Reggel széjjelhasít a fejem. A harmincéves ágy kikezdte a nyakam. Összevissza alszom, véletlenszerűen álmodok. Két hete lebegek az érettségi előtti tehetetlenségben.

Tizennyolc vagyok, elvileg nem is kéne ennyit szenvednem, de már a felébredés kálváriája is túlságosan stresszes szegény tinédzser-lelkemnek.

Muszájból iszom a kávét, muszájból eszem az ételt, muszájból van minden.

A galambok azért megint burukkolnak a franciaerkélyen, én meg azért mégsem felejtettem el azt a dalt, amit táncolni is lehet, nemcsak dúdolni. A cukrot is megtalálom. Rég volt ilyen jó a kávé.

Szamosvári Bence

Kiemelt kép: Lutor Katalin fotója