#áthatás – Asszonygyilkosság

Még emlékszem milyen érzés volt megtalálni. Térdelni a padlón és fogni remegő kézzel. Olvastam és minden sor után egyre világosabb lett: engem, kérem, azon az augusztus tizenkettedikén hidegvérrel meggyilkoltak. Nem sírtam. Térdeltem, olvastam. Miután a végére értem, leeresztettem a kezeim és csak bámultam a semmibe. Ordítani akartam, sírni, dühöngeni, minden istent szidni és minden ördögöt imádni. Ott térdeltem és majdnem megfulladtam a rám nehezedő némaságtól. Zsibbadtam attól, hogy hirtelen minden homályos folt mögött megláttam az igazat. Átvertek, tőrbe csaltak és most itt vagyok a tenyeremben a kitépett, megtört, véres, rángatózó szívemmel. Akkor rájöttem, hogy már rég nem vagyok a testemben. Mindezt, mint egy ablakon keresztül szokás, úgy néztem végig. Vak voltam, hogy nem láttam előre. Vak akartam lenni, hogy ne lássam a nyilvánvalót. Most könnyű vagyok, mert nem kötnek le a porhüvely láncai. Nem is olyan rossz a halál.

Vekszli Anna


Kiemelt kép: IMDb

Tags: 5perc, glossza, jegyzet, reggel, szív Categories: 5PERC
Related Posts