#áthatás – 92 lenne

Sokszor képzeltem azt egy időben, hogy a plafon egy tükör. Filmként láttam a jeleneteket a rendezői oldalról. Láttam azokat a hátgerinceket, amiket Márquez írt. Nem a bánatos kurváinak. Hanem Petra Cotes hátgerincét. A Száz év magányból. Olyan volt, mint egy sor cérnaorsó, felhúzva a fonnyadt idegek tengelyére – igen valahogy így, de szándékosan nem keresek rá, csak az emlékeimre akarok hagyatkozni. Hogy akkor Aureliano Buendía mit látott abban a mennyezeti tükörben. Sokszor próbálom előhozni az emlékezetemben. Hátha bennem is ott tekereg ez az orsó. És amikor a tükörbe nézek, azt látom, hogy nem körülöttem az idő, hanem valami bennem változik. Már én nem vagyok ugyanolyan többé. Mert minden lehulló sárga falevél és minden beolvasztott aranyfigura az időből is elvesz valamit. És az ilyen mulandóságoknak nem jár több, csak egy esély. Hát így, hát így.

Lutor Katalin

Kiemelt kép: Lokál

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts