A szalagot már ki sem tűzzük

Némethy Zsófia 2016. feb. 9. 0 0

Nos, amennyiben nem tudjuk a választ, rá kell jönnünk, hogy nem árt a külsőségek mögé tekintenünk és a szalagavató bált nem egy különösen nagy buli, hanem egy kétszáz évre visszatekintő tradíció részeseként megélnünk.

A szalagtűzés magyarországi hagyomány, az első bált feltehetőleg 1830-as években rendezték Selmecbányán. Akkoriban a ceremónia neve még „valétálás” volt, ami a latin „valete” szóból ered, jelentése „Éljetek boldogul”. A szalag tehát, bár az iskolához köt, az elválás szimbóluma, a tinédzserkor lezárását jelképezi. A hagyomány szerint az alsóbb évesek fáklyákkal kísérték a végzős diákokat a város kapujáig, majd ott egy „fenékberúgással” búcsúztak tőlük, azaz sok sikert kívántak nekik a felnőtt élethez. A bál akkor is folytatódott a vigadókban, mára azonban mintha megfordult volna a fontossági sorrend.

A szalagavató általában az az esemény, ahol a legcsendesebb lányok, legvisszahúzódóbb fiúk is szeretnék megmutatni magukat, azt estére sokan mint a „nagy lehetőségre” tekintenek, és persze mindennek tökéletesnek kell lennie: fodrász, sminkes, körmös, kosztüm a szalagtűzéshez, ruha a műsorhoz és egy másik az afterpartyra. Sokan alig várják meg a ceremóniát és már nyakukba is veszik a várost, az őket ünneplő tömeget hátrahagyva.

forrás: Vaol

forrás: Vaol

A nagy este után a szalag jelentősége hamar feledésbe merül. Sokan már aznap este elveszítik a jelképet a nagy bulizás közepette, másoknak eszükbe sem jut a kabátjukra is kitűzni azt, az érettségiig hátralévő hónapokban. Ez esetben pedig értelmét veszti a hagyomány: bálok és bulik sokszor vannak az ember életében, de szalagavató csak egyszer: tekintsünk rá tehát úgy, mint egy életszakasz lezárására és ne felejtsük el kitűzni megérdemelt szalagunkat.

Categories: 5PERC