„Minden élethelyzetnek van mesebeli párja” – A mesékről és a meseterápiáról

KultAgora 2019. jan. 6. 0 0

Daydreamer. Ember, aki a fantáziavilágba menekül a saját jelene elől. Avoir la tête dans les nuages. Francia kifejezés az álmodozásra, arra, mintha valaki két méterrel inkább a felhők felett járna.

Sokszor ezeket a kifejezéseket negatív értelemben fogjuk fel, hiszen az ember, akire használjuk, nem cselekszik a konvencionális logika szerint. Mégis: akkora gond, ha egy másik világgal azonosulunk? Ha a mesék elvarázsolnak minket gyerekként, miért ne működhetne ez felnőttkorban is? A meseterápia az utóbbit alátámasztja: hogy igenis működhet, és megoldást adhat nagyon komoly pszichológiai problémákra is a csodák segítségével.


(A cikk egy részlete a KultAgorával folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.) 
Szerző: Raposa Renáta


A mese fogalma mára szinte egybeforrt a gyermekirodalommal, annak ellenére, hogy a hagyományos műfajelmélet a műfajokat nem életkori sajátosságok alapján különbözteti meg. A mese az archaikus kultúrákban jelen volt a fontos eseményeken, a mesemondók pedig legfontosabb feladatuknak tartották, hogy haláluk előtt minden tudást, ismeretet átadjanak – ezeket a 19. századtól kezdték el gyűjteni, mely sokszor tükrözte az adott kor állapotát.

meseterapia3.jpg

Vegyük például Jonathan SwifttőlGulliver utazásait, ami nyilván nem a népmese-kategória része, és a szatirikus mű valójában a felnőtteknek íródott az adott kor eseményeire reflektálva, mégis sokan gyerekmeseként fogták fel. Talán pont emiatt készült el a történetnek a kifejezetten gyerekeknek szóló verziója, ami átdolgozta és inkább lebutította az eredetit. Szépen lassan így vált maga a műfaj is a gyerekekévé. Eredetileg az ifjúsági irodalom is azt jelentette, hogy klasszikusokat fogalmaztak át egy kamaszoknak is érthető nyelvezetre. Szerencsére az utóbbi években mind az ifjúsági-, mind a gyerekirodalom hatalmas fejlődésen ment keresztül a történetek témáját tekintve, és egyre jobban szűnik meg az a paradigma, hogy ha egy rész szomorú vagy félelmetes, azt ki kell hagyni. Míg nekem Andersen-meséket és állatos mondókákat olvastak, most már találhatunk olyan könyveket, melyek a gyász feldolgozásával vagy betegségekkel foglalkoznak (Tóth Krisztina – Anyát megoperálták, Rigó Kata – Azt  mondták válnak), és a hercegnők sem a szőke hercegre várnak.

A legfontosabb ezeknél az új típusú meséknél ugyanaz, mint a művészetterápiáknak a befogadásra épülő fajtájánál: hogy a percepció élménye segíti a befogadót és – mint a meseterápiánál a meseterapeutával – az ilyen történetek után a szülőkkel való beszélgetés a legfontosabb.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, a kultagora.blog.hu-n.

Kiemelt kép:  Amazon

Tags: Gulliver utazásai, KultAgora, mese, meseterápia, Swift Categories: IRODALOM
Related Posts