„Az élet mint olyan, perverzió! Valószínűtlen és ritka.” – 91 éve született Hernádi Gyula

Bagó Letícia 2017. aug. 23. 0 1

91 éve született Hernádi Gyula, a Kossuth- és József Attila díjas író. Jancsó Miklós forgatókönyvírójaként vált ismerté, majd a rendező utolsó filmjeiben maga is megjelenik és többször ironizál benne saját halálával. Nagymestere volt a szürrealizmusnak, és az össze nem illő dolgok összekeverésének.

Hernádi Gyula Oroszváron született 1926. augusztus 23-án. A középiskola után a Semmelweis Egyetem hallgatója lett, de a második világháború miatt félbeszakította tanulmányait. Orosz hadifogságba került, majd három évet töltött a Krím-félszigeten, ahol kemény fizikai munkát végzett, amely egy életre nyomott hagyott benne. 1947-ben hazatért, majd ismét belekezdett orvosi tanulmányaiba, de újabb három év múlva áttér a vegyészmérnöki karra, ami után közgazdasági tanulmányokat folytatott. Ezután közgazdászként dolgozott, később az óbudai hajógyárban a vezérigazgató mellett orosz tolmácsként dolgozott.

Prózaíróként 1959-ben debütált Deszkakolostor című művével, melyben a hadifogság élményeit dolgozza fel. Mindenki felfigyelt a különös hangú íróra. Megismerkedett Jancsó Miklós, filmrendezővel, akinek később állandó forgatókönyvírója és barátja lett. Mintegy negyven filmnovella, filmregény és forgatókönyv fűződik a nevéhez.

Minden művében teljesen egyéni, más-más hangon szólalt meg, hol szárazan, hol ironikusan, hol provokatívan. 1976-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban az alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, majd ugyanebben az évben a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott. Három évvel később a hivatalos Kossuth-díjjal is elismerték munkásságát. Lánya szerint vágyott az elismerésre. „Úgy látom, hogy a Nobel-díjat szerette volna leginkább. De még Kossuth-díjat se kapott, csak nagyon későn, amikor már mindenkinek volt.”

2005. július 21-én halt meg, 78 évesen Budapesten.

Idézetek Hernádi Gyulától:

A nőről: „Buddha szerint […] nem ismerek semmit és senkit, aki a férfi szívét úgy tudná szolgasorba dönteni, mint a nő. A nő illata, érintése és hangja mind szolgájává teszi a férfit. A nő a Földet, a természetet képviseli, a férfi a szellemet. A nő a születéssel, az élettel és a szenvedéssel egyenlő, és a férfiak szellemi céljai elérésének legfőbb akadálya. A nők könnyen gerjednek haragra, a nők szenvedélyesek, a nők irigyek és buták. A nők nem tartják el magukat.”

A művész 13 évesen veszítette el szüzességét, majd az aktust megírja a Deszkakolostorban: „A Rózsival való kapcsolat nagyon nagy szám volt, elég ritka dolog, el se hiszik az emberek. Mesélik, hogy amikor megjelent a Deszkakolostor, szegény Rózsinak a férje is olvasta, mert akkor már férjnél volt, és jól megpofozta “már akkor is kurva voltál” címszóval, szegényt.”

Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Kép: Látszótér

Hernádi a munkatáborban történtekről laza szarkazmussal beszélt: „Étel nincs (se fogolynak, se orosznak), jönnek a betegségek. A kórházban könnyebb az élet. Ezért aztán mindenki arra törekedett, hogy ne nyilvánítsák gyógyultnak. Kölcsönkértük egymás szarát. Miért, azt vizsgálták meg? Persze. Azt nézték, hogy véres-e a szarod. Na most, hogyha valaki már kigyógyult, és a másiknak még véres volt, akkor elkérte, és vitte a konzerves dobozt az orvoshoz, hogy tessék, még véres, és akkor maradhatott. Nem jöttek rá? Nem. Szóval, csodálatos dolgok történtek.”

Az asszonyról, hűségről, szerelemről: „A feleségemet nagyon szeretem. Hűséges vagyok. A hűségnek vannak speciális ismérvei, van filozófiája. A feleség, aki a gyerekeidnek az anyja, szent jelenség. De nem úgy szent, hogy hanyatt esel tőle, hanem úgy, hogy integrálod, és ő is integrál téged. Azonosultok egymással, így nem tudod megsérteni, mert akkor tulajdonképpen magadat sérted meg.”

Az örökkévalóságról: „Annyit tudok, hogy az örökkévalóság az egy lószar. Szophoklész, aki háromezer éve létezik és nagy klasszikus, a világegyetem húszmilliárd évéhez képest tudod mennyi?”

Tags: film, Hernádi Gyula, irodalom, Jancsó Miklós, XX. század Categories: IRODALOM
Related Posts