Ágnes asszony, mit mos kelmed?

Viski Ádám 2018. jún. 12. 0 0

A bűn és bűnhődés motívuma az irodalmi lélektaniság egyik alappillére. Már az ókor embere is felismerte, hogy a bűnt valamilyen módon mindig bűnhődés követi, tetteink elől nincs menekvés, s ezt az irodalomtörténet közel háromezer éves múltja méltán alátámasztja. Gondoljunk csak Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére, Tolsztoj Anna Kareninájára, Sir Arthur Conan Doyle Sherlock elbeszéléseire vagy éppen Agatha Christie fantasztikus krimijeire. Így vagy úgy az embert mindig utoléri saját sorsa.

A magyar irodalomban is bőven találhatunk a bűn lélektanát magyarázni, vagy legalábbis bemutatni hivatott alkotásokat, főként olyanokat, amelyek a népi hiedelmeket, a magyar mentalitást és az általános bűnképet kapcsolják össze. A 19. század irodalmárai kiváltképp foglalkoztak a népi lélektannal. Arany János közülük is kiemelkedett, hiszen korát meghazudtoló módon volt képes szavak formájában bemutatni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak le egy elmében annak tudatában, hogy bűnt követett el. Ez egyrészről köszönhető saját személyiségének: érzékeny, elemző, introvertált személyiségjegyei nagyban segítették abban, hogy képes legyen megfigyelni az emberi lélektant, másrészről írói készségei is kiemelendők, ugyanis nem csak megfigyelni, de azt hitelesen, irodalmi köntösbe bújtatva is képes volt visszaadni.

Az aranyi lélektant főként az író balladáiban figyelhetjük meg: a nagykőrösi évek alkotásai leginkább történelmi és lélektani ihletésűek, a közel 36 éves Arany bőven mert játszani saját korának eseményeivel, általa megtapasztalt különös élményekkel. 1853-ban keletkezett Ágnes asszony című balladája egy az író által ismert geszti eset néven elhíresült történetet dolgozza fel. A költő említést is tesz egyik levelezésében az emlékről: „Domokossal tegnap a kastélyon kívül, a határban csörgedező patak partján sétálgattunk, hová az itteni parasztasszonyok mosni, sulykolni viszik ruhájukat. Megint köztük volt a falu öreg, bolond parasztasszonya; reggeltől estig mossa már rongyokká foszlott fehérneműjét és rögeszméje, hogy mégis szennyes marad. Időnként eszelős tekintettel rámered a foszlányokra, majd új buzgalommal mosáshoz lát. Szörnyű e megháborodott asszony üres, révedező tekintete.” (D. Szemző E 173.)

Székely Bertalan: Ágnes asszony

Ágnes asszony balladája azonban más szempontból is különleges: nagyon jól vizsgálható a korabeli társadalom tükörképe, bűn és deviancia nézete szempontjából. A balladában egy házas nő kerül gyanúba férje meggyilkolásának ügyében, majd saját lelkiismerete az őrületbe hajszolja, így az epikus alkotásban a nő megőrülésének folyamatát figyelhetjük meg, azt az utat, ahogyan a bűn érzete elhatalmasodik a tiszta elmén. Az alkotás szerkezetileg három részre bontható, dolgozatomban ezen három részt vizsgálom, mint a bűn felismerésének és a bűnösség elfogadásának folyamatát, a megőrülés menetét, valamint a műben fellelhető, a korabeli társadalmi normákról és szokásokról árulkodó jeleneteket.

Azt már itt előrebocsátanám, hogy a ballada műfajának sajátos jegyei miatt az értelmezés több ponton nem egyértelmű, és számos esetben következtetésre ad lehetőséget. Az időbeli kihagyások, a váratlan térbeni váltások, a szaggatott mondatszerkezet és a balladai homály nagyban árnyalják a valódi történetet, ezért ezen pontokon több értelmezés mentén is elindulok.

Ágnes asszony, mit mos kelmed?” – hangzik el a kérdés a ballada második versszakában. Már a ballada elején érezhető – a környezeti leírásból és szokatlan falusi életképből- hogy valami baljós történt, ami a patak partján mosó nő életét mindenestül megváltoztatja, de azt nem tudni milyen irányba. Ágnes karakterére a zavarodottság, félelem és a tagadás jellemző. A bűn elkövetésének érzete ott izzik a levegőben, de nem tudjuk ki lehet az elkövető, a fókuszpont mégis a folytonosan mosó asszonyra irányul. Mit követtél el Ágnes?

K. Nagy Sándor: Mosónő

Az első szerkezeti egység Ágnes elmeállapota szempontjából még a tagadás, de már a bűn súlyának felismerésének fázisa. A nő próbálja elleplezni tettét, fél bűne következményeitől és a közösség megvetésétől. Így válaszol: „Csitt te, csitt te! csibém vére/ Keveré el a gyolcs leplet.” –majd folytatja a mosást. Ennek fényében kulcskérdéssé válik az, hogy igazából mit is mos Ágnes, ugyanis ez a mosás az asszony lélektanának változását fejezi ki az egész alkotás során. Materiális értelemben valóban a férje vérét mossa ki az lepedőből, azonban saját lélektana részéről már itt érezhető, hogy másról van szó: Ágnes saját bűntudatát próbálja tisztára mosni. Ez a bűntudat azért is fontos, mert bár férjétől megszabadult, tettének lelki súlya elől nincs menekvés, s ez a kezdő lelkiállapot a tébolyodás kiindulópontja.

Ugyanakkor fennáll a kérdés, hogy miért kellett Ágnesnek végeznie férjével. A 19 században a házasság szent köteléknek számított, amely főként a családi vagyon gyarapodását volt hivatott továbbörökíteni, legtöbbször nem érzelmi alapú házasságok köttettek. A férj és a feleség ritkán álltak egymással szoros érzelmi kapcsolatban, ezt a kapcsolatot az érdekközösség és a beletörődés, illetve megszokás pótolta. (Szaluter 2014) Bár Ágnes és férje társadalmi hovatartozásáról nincs konkrét leírás, az asszony cselekvéséből következtethetünk társadalmi osztályukra. Mivel a nő maga végzi a munkát a pataknál, így valószínű, hogy a vidéki parasztság rétegéhez tartoznak, hiszen a nemesi rétegnél szolgák végezték a szennyes kimosását. A falusi emberekre jellemző, hogy mivel kis közösségben élnek, mind jól ismerik egymást. A 19. században az is jellemző volt, hogy egy településen belül helybeli házasságok köttettek. A párválasztásra inkább a társadalmi zártság volt jellemző, legtöbbször azonos osztályból választottak maguknak társat, tehát az endogámia általános gyakorlat volt. A legtöbb fiatal belső körből nősült, tehát egy településen inkább a helybeli lányokat vagy a közelebb élő lányokat helyezték előtérbe, bár ez a szokás is mutatott tájegységbeli eltéréseket. (Szaluter 2014) Ennélfogva Ágnest és férjét is jól ismerhette a falusi közösség, s valószínűsíthető, hogy a szökés lehetősége azért nem állt fenn, mert a harmadik fél is ismert volt a faluban.

A 19. századi Magyarországon a válás bár már lehetséges volt, az óriási társadalmi megbélyegzéssel járt. A csalfa vagy elvált asszonyt a közösség kiközösítette, a helyi lakosság rossz szemmel nézte, és intő példaként hivatkoztak rá, ugyanis a házasságtörés már magában megbocsáthatatlan bűnnek számított, főként az asszonyok részéről. Amit Isten összekötött, ember ne válassza szét! A korban az elváltak igyekezték eltitkolni státusukat, a házasság felbontását szégyellniük kellett. Általános gyakorlatnak számított, hogy az elváltak inkább özvegyként tüntették fel magukat, és okirathamisításhoz folyamodtak. (Nagy 2007) Ágnes asszony a 19. század férjes asszonya. Ha szeretőre lelt, nem sok választása adódott, menekülni törvényes úton nem tudott volna társadalmi megbélyegzés nélkül, híre ugyanis utolérte volna. Így megoldásként a gyilkosságot választották.

Aranynál a Sherlock Holmes történetekkel ellentétben nem az ügy és a bűnös felderítésén van a hangsúly, sokkal inkább érdekli a bűnös nő individuális lélektana. Így a gyilkosság kiderüléséről nem narrál minket a ballada, első szerkezeti egység végén egyszerűen jön a nádor, és közli az asszonnyal, hogy férje meggyilkolásának vádjával börtönbe kell vonulnia.

Zichy Mihály: Ágnes asszony illusztrációja

A börtön konkrét és metaforikus helyszín is egyszerre: testi és lelki büntetés egyaránt. A társadalomtól elzárt, veszélyes emberek lakhelye, ugyanakkor Ágnes asszony balladájában a lelki büntetés szimbolikus helyszíne is, az ép és a megbomlott elmeállapot metaforikus képe. Ez a világos-sötét kontraszt ábrázolásban is megjelenik. Ugyanakkor gazdag a műben elrejtett szimbolikus jelentéstár is. Ágnes név jelentése tiszta, ezzel ellenben amit Ágnes elkövetett az tisztátlan, azaz erkölcstelen. Ágnes az egész történet során arra törekszik, hogy leple újra tiszta legyen, de igazi kimoshatatlan folt a lelkében van. Ez a kettősség feszíti szét az erkölcsi normákat.

A második szerkezeti egység a ballada leghosszabb része. Itt már kevésbé olvashatunk arról, hogy az asszony tagadná tettét. Inkább Ágnes saját lelkiismeretével harcol, és küzd a világosságban való maradásért. Gondos tekintetet fordít kinézetére, „nehogy azt higgyék: megbomlott”. Már nem azért harcol, hogy ártatlannak higgyék, hanem azért, hogy épelméjűnek. Sokan úgy értelmezik, hogy Arany korát meghazudtoló módon Freud előtt fedezte fel, legalábbis érezte meg a lelkiismeret elmére gyakorolt szétziláló erejét. Freud elmélete szerint a személyiség három összetevőre bontható: az ösztön-énre, melyet Freud „id”-nek nevezett el, az énre (ego) és a felettes-énre (szuperego). Mindhárom résznek sajátos szerepe van. A mindennapi életben együttesen, kölcsönhatásban kormányozzák a személyiséget, meghatározzák a viselkedést. (Csepeli 2014) Az evolúciós pszichológia azonban nem az egyéni tudattalan, hanem a csoport szelekciós érdekei felől közelíti meg a kérdést. A lelkiismeret az evolúciós pszichológia szerint szelekciós előnyt jelent, és adaptív jelentősége van: akinek lelkiismerete van, az belső kényszert érez arra, hogy kövesse a csoport szabályait, azt már nem kell erővel a szabálykövetésre kényszeríteni. (Ulmann) Jelen esetben a csoport a társadalom, a szabályok pedig a normák és törvények, melyek megszegése súlyos szankciókat von maga után. Ágnes asszony is érzi, hogy amit tett az normasértő, s az asszony lélektanát is átjárja a normák megszegésének lélektani vonulata. Ahogy az asszony egyre inkább ismeri fel tettének valódi súlyát, annál inkább hatalmasodik el rajta az őrület folyamata, nehezen dolgozza fel tettének következményeit.

Ha azt a kérdést próbálnánk feszegetni, hogy valóban mit követett el Ágnes, és ennek milyen jogi szankciói vannak, a ballada szűkszavúsága miatt nem tudnánk egyértelmű választ adni. Nehezen dönthető el ugyanis, hogy a mű főszereplője valóban részese volt-e a gyilkosságnak, vagy jogtalanul vádolják, bűne „csupán” a hűtlenség. Az sem egyértelmű, hogy a főszereplőt a férje halála miatt érzett lelkiismeret-furdalás vagy a hamis vádak súlya taszítja-e az őrületbe. (Marczák 2017) Az általános értelmezések szerint a tettet Ágnes szeretője hajtotta végre, ezért rá akasztás általi halál vár. De mivel Ágnes bűnrészes -felbujtotta szeretőjét- így ő is részese a gyilkosság kitervelésének, ő is szigorú büntetést érdemel. Ez a büntetés azonban a testre korlátozódik, Ágnest leválasztják a társadalomról, izolálják, és a börtönben megfigyelik, felügyelik, hogy kellő idő után visszatérhessen a társadalomba, vagy elrettentő példaként szintén nyilvános halál vár az asszonyra. Az Ágnes asszony nem a bűnt, hanem a bűnhődést állítja középpontba; az utóbbi súlyát még jelentőségteljesebbé teszi. Ágnes asszony úgy érzi, nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt meg valami. Mintegy akaratlan elszenvedője a bűnnek – és a bűnhődésnek is. Greguss Ágost helyesen állapítja meg: a vérfolt már régen nem a leplén van, hanem a lelkében. (Greguss 1900)

A valódi bírósági tárgyalás a ballada leghosszabb, de a történet legrövidebb időtartam alatt végbemenő eseménye. Ez a rész a személyiség széthullásának és az őrület elhatalmasodásának folyamatát mutatja be. Ágnes kapcsolata a külvilággal teljesen megszakad. Tudata megszakad, bűntudata tárgyiasul, a bűnt leleplező tárgyra, a vértől szennyes lepedő belső látványára helyeződik a hangsúly. (Pethőné Nagy 2015) Mivel Ágnes az őrület állapotába kerül, így innentől nem beszámíthatóvá válik. Felvetül az a kérdés is, hogy a tett elkövetésekor Ágnes tudatában volt-e cselekedetének. De mivel a ballada elején az asszony még épelméjűnek tűnt, így feltételezhető, hogy a börtönben töltött idő alatt, vagy szeretője vallomásakor bomlott meg az elméje. Innentől kezdve azonban Ágnes helye már nem a börtönben, hanem a tébolydában lenne. A 19. században jogban külön kategóriaként szerepelt a bolondság, aminek megítélése orvosi diagnózishoz kötődött. Ekképpen volt, hogy arra a megállapításra jutottak, hogy valakinél a szerelem elmebetegségként jelentkezett, amely beszámíthatatlanná és melankolikussá tette. (Foucault 2004)

Pieter Bruegel: Operation on the Head

A bűnt mindig bűnhődés követi. De a büntetés több hatalomtól is származhat. Egyrészről beszélhetünk a földi hatalmakról, az erkölcsi olvasatról, azaz az állam igazságügyi szolgáltatásáról. Ez esetben a bíráknak kell meghozni a döntést Ágnes sorsáról a hatályos törvények szerint. Azonban mégsem a pozitív jog sújt le az asszonyra, nem az ember által alkotott jogszabály alkalmazói, a bölcs bírák ítélkeznek felette, hanem a bűn és bűnhődés bibliai szigorának megfelelően az erkölcsi normák mondják ki a végső „verdict”-et. (Kiss 2013) Ugyanis van egy metafizikai olvasata is az alkotásnak: Ágnest egy felsőbb hatalom, Isten megbüntette azzal, hogy megőrült. Ezáltal elvesztette emberi mivoltát, ugyanakkor ez egyben meg is menti az asszonyt, mert így még életében lehetősége nyílik a vezeklésre. (Pethőné Nagy 2015). A bírák lélektani érettségéről tesz tanúbizonyságot az, hogy a megőrült nőt végül hazaengedik, hiszen ők is felismerik, hogy az asszony már elnyerte kellő büntetését tettéért. A mitikus olvasat szerint azonban nincs bocsánat, hasonlóan a bűnhődő Danaidákhoz Ágnesnek is örökké vezekelnie kell, nincs lehetőség a halál utáni szabadulás föltételezésére. Ágnes asszony örök bűnhődése a pokol. (Pethőné Nagy 2015)

A ballada szerkezete lineáris, de körkörösen visszatérő, ezért a harmadik szerkezeti egység helyszíne újra a patakpart. Míg a Sherlock történetek általában véget érnek az ügy felgöngyölítésével, és nem terjednek ki az ítélet és az utóélet szakaszára, addig Ágnes asszony esetében pont ez áll a katarzis csúcspontján. A ballada utolsó részében az isteni hatalom által kiszabott büntetés-feloldozás áll: Ágnes őrülten mossa bűntudatát napról-napra. Már nem a csalfa nőként él a közösség emlékezetében, hanem a tetteitől megbolondult asszonyként. Itt csúcsosodik ki a mosás motívuma is: Ágnest tárgyiasult bűne örökké kergeti: „És ez így megy évrül-évre,/ Télen-nyáron, szünet nélkül”. A mocskot azonban sohasem moshatja ki lepléből, mert valójában az a lelkében van.

Az azonban megkérdőjelezhető, hogy a bírák helyesen döntöttek-e akkor, mikor hazaengedték az asszonyt, Ágnes ugyanis őrült állapotában akár közveszélyes is lehet. Arany János a ballada lírai vonulata miatt nyilván nem tehette meg, hogy tébolydába zárja az asszonyt. Ugyanakkor Ágnes sem lett volna képes bolondok házába vonulni, ugyanis bűnös lelke hazahívta, ki kell mosnia piszkos szennyesét. A valódi eset kapcsán is olvashattuk Arany János levelezésében, hogy a nő továbbra is a közösségben maradt. Talán mondhatjuk, hogy évek múltán kellően meg is bűnhődte tettét. De ezt már mindenki döntse el magának.

Kiemelt kép: Kanyó Ferenc fotója

 

A cikk az ELTE BTK Kommunikáció és Média Tanszék Társadalomtörténet 2. kurzusa keretein belül készült.

Hivatkozások:

Arany János (1957): Ágnes asszony in Arany János balladái.
Csepeli György (2014): Szociálpszichológia mindenkiben. Budapest: Kossuth.
Foucault, Michael (2004): A bolondság története a klasszicizmus korában. Budapest: Atlantisz.
Greguss Ágost (1900): Arany János balladái. Budapest: Franklin-társulat.
Kiss Anna (2013): Bűnbe esett irodalmi hősök. Jogászvilág.
http://jogaszvilag.hu/rovatok/eletmod/bunbe-esett-irodalmi-hosok (letöltés ideje: 2018.06.08.)
Marczák Ibolya: Ágnes asszony és a többiek. Új köznevelés 74 évf./ 7.szám
http://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/agnes-asszony-es-a-tobbiek (letöltés ideje: 2018.06.08)
Nagy Sándor (2007): „Elváltak és „válások”. Családi állapot és jogintézmény a 19. század második felében Budapest (Pest-Buda) példáján. Korall, 8/2007 (30.szám) 146.o.
Pethőné Nagy Csilla (2015): Irodalom 11. I. kötet
http://m.koloknet.hu/eletmod/egeszseg/freud-es-a-pszichoanalizis/ (letöltés ideje: 2018.06.08.)


 

Tags: Ágnes asszony, Arany János, ballada, bűn, társadalomtörténet Categories: IRODALOM
Related Posts