#áthatás – T. D.

Három napja már. Soha nem ismerhettelek meg, te pedig feltehetően még a nevemmel sem találkoztál. Miért is találkoztál volna? De én, tudod, a tiéddel rengetegszer – és bocsáss meg nekem, hogy tegezlek, tudom, nem illik, de legalább most hadd képzeljem el, hogy velem szemben ülsz és ismerjük egymást. Szóval én nagyon is jól ismerlek, vagyis valójában egyáltalán nem. A nevet ismerem az emberben és nem az embert a névben. Bár, mivel most így elbeszélgetünk, be kell vallanom, hogy azt hiszem te igazából egy madár vagy. Minimum zöldike, de úgy gondolom, egy cinege jobban illene a meleg sapka alá. Ki tudná jobban, ha nem te, hogy mennyire képesek ezek a kis vékony teremtmények fázni. Be kell őket takarni. Csak túl nagy rájuk az a kötött sapka, amit a Lánchíd utcában hagytál. Most kicsit én is fázom a semmi hidegben. De ez cseppet sem fontos. Az fontosabb, hogy hiányzol. Vagyis nem te hiányzol, hanem az általad betöltött világ a nélküled maradt világomnak. Ha ismertél volna, megkérdeztem volna tőled, hogy mitől tud valaki ember maradni. Azt hiszem lett volna válaszod. Azt hiszem csak rád kellett volna nézni.

Vincze Bence

Kiemelt kép: dia.pool.pim.hu

Tags: 5perc, gondolat, jegyzet, költő Categories: 5PERC
Related Posts