#áthatás – Nem ismerlek

Sokan azt hisszük, mennyi mindent és mindenkit ismerünk. Én például rendre azt hiszem, hogy ismerem Kosztolányit, sőt már-már barátok is vagyunk. Pedig, őszintén megvallva, fogalmam sincs, ki ő. Mégis, amikor a Logodi utcában sétálok, vagy elmegy a buszom a Kosztolányi Dezső tér mellett, elszorul a szívem. Mintha kettőnk közös emléke tűnne fel a homályból, mintha kapcsolatunk egy pillanata jönne elő a semmiből. Pedig ez mind nem ő. Ezek csupán valamik, amik egykor neki fontosak lehetettek, vagy ami épp konvencionálisan az emlékét őrzi. Egy utca. Egy szobor. Valami, ami egykor jelentett neki valamit, és valami, ami most nekem jelent valamit. De a kettő nem ugyanaz.

Mert éppúgy nem ismerem Kosztolányit, mint ahogy nem ismerem a morcos eladónőt a sarki pékségben, a velem a 7-es buszon utazók változatos tömegét, azokat az embereket, akik a Kálvin téri liftben velem együtt várnak, azokat, akik a könyvtárban ülve hozzám hasonlóan tanulást színlelnek, azokat, akiket a legjobb barátaimnak hívok és azokat, akik azt hiszik, ismernek engem. Van bennük és bennem valami közös, de az nem ugyanaz a valóság. Ezért is érthetetlen, amikor első látásra ítélkezünk, pedig mindig megtesszük. Te megteszed velem, én megteszem veled, holott lehet, hogy magunkat sem ismerjük igazán.

Viski Ádám

Tags: áthatás, emberek, kapcsolatok, Kosztolányi Dezső, megismerés, nem ismerlek Categories: 5PERC
Related Posts