#áthatás – Magyarnak lenni

Két és fél évvel ezelőtt történt az eset. Éppen a Muravidéket jártam: terepi munkát végeztem az etnikai földrajzi kutatásomhoz, amelynek nagy részét a határon túli magyar lakossággal végzett kérdőívezés tette ki. Lassan, de biztosan gyűltek a kitöltött kérdőívek, egészen addig, amíg el nem értem arra a településre, ahol köztudottan nagyon magas a magyar-ajkúak aránya, és példamutató módon őrzik a kultúrát és a hagyományokat. Már húsz helyi lakost kerestem fel, amikor realizáltam magamban: eddig mindössze 2, azaz kettő válaszadó gyűlt össze. Azon a településen, ahol a hivatalos statisztikai adatok szerint a magyarság aránya 50%-nál is több. Hogy miért nem sikerült több kérdőívet kitöltetnem? Amint magyarul szólaltam meg, elküldtek szépen, esetenként gorombán, néha magyar szavakkal, néha némán; volt, hogy fejrázással, de akadt, aki arcvágással. A kedvencem az volt, amikor az általam feltett „Beszél Ön magyarul?” kérdésre az illető szlovénul vágta rá, hogy „Ne trudi se!”, ami a mi nyelvünkön annyit tesz: „Ne zavarjon!”.

Kezdtem iszonyatosan elkeseredni, amiért úgy tűnt, hogy a szívügyemnek tekintett vizsgálat csúfos kudarcot fog vallani. Ekkor tértem be egy 65 év körüli asszony házába, aki nagyon kedvesen még tökös-mákos rétesre is meginvitált. Miközben sürgött-forgott a konyhájában, elpanaszoltam neki, hogy jártam a többi háznál. Erre a néni csupán ennyit kérdezett: „Hát az meg hogy lehet, kedves? Hisz itt mindenki, az egész falu népe magyar!”.

Kardos Laura

Kiemelt kép: hscmot.hu

Tags: 5perc, áthatás, hazaszeretet, jegyzet, magyar, napindító Categories: 5PERC
Related Posts