#áthatás – Labirintus

Kétségbe vagyunk esve. Nem tudjuk hol vagyunk, és a gyenge fényű útjelző lámpák is kezdenek elhalványodni. Zavarunk egyenletesen növekszik, ahogy elkeseredetten kutatjuk a kiutat, melynek létezése percről-percre kérdésesebbé válik. Az egyik út kövekkel van kirakva, könnyen járhatónak tűnik, de ez senkit ne csábítson elhamarkodott következtetések levonására, ugyanis mi már tudjuk, hogy az ösvény süppedő mocsárba torkollik. Nem éri meg tehát a befektetett energiát. A sötétség egyre nagyobb, és mi el vagyunk veszve. Vigyáznunk kell a testi épségünkre, sokan rohantak már itt fejjel a falnak. Van, aki véletlenül, és van, aki szándékosan. Ha baj van, márpedig baj van, egy dolog segíthet csupán. El kell hinnünk, hogy a labirintus valahol egyszer csak véget ér. Ez biztató gondolat ugyan, de a labirintusok természetéhez hozzátartozik, hogy elveszni sokkal könnyebb bennük, mint kijutni belőlük. Ezt én tudom, tudják Önök is, ez tudva van. De tegyük fel, hogy nincs „odakint”, nincs kiút, mert a labirintus az élet, és az élet nem máshol van, hanem itt, a falak között. Máris sikerült megnyugtatnom mindenkit, igaz? Jól hangzó szavak ezek, könnyűek, hiszen annyira egyszerű itt maradni, a melegben, a biztonságos labirintusban. Közösen elveszettnek lenni. Minden jól is megy egészen addig, míg teljesen ki nem alszanak a fények. Akkor aztán a sötétben a falaknak ütközünk, és kiabálhatunk majd segítségért, hisz mások se látnak többet nálunk, a kiáltásokból pedig odakint senki nem hall semmit.

Szabó Tamás

Kiemelt kép: Financial Times

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts