#áthatás – Köszönöm

Néhány napja az egyetem hátsó kapuján kilépve láttam, hogy egy idős úr támaszkodik a biciklijén és két fiútól próbálja megtudakolni, hogy merre találja a központi OTP-t. A fiúk mondanak neki valamit, majd amikor már elhagyják és elhaladnak mellettem, hallom, hogy röhögve súgják egymásnak: “Na, most jól kibasztunk az öreggel“. Mivel nem volt sok közöm a szituációhoz, nem is foglalkoztam vele igazán, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az autó nyitása közben látom, hogy az úr teljesen rossz irányba halad. Összeraktam a fejemben a képet, és bár sietős dolgom volt, nem tudtam megállni, hogy ne segítsem ki valahogy. Igyekeztem elmagyarázni az utat, de az úr – akiről közben kiderült, hogy 91 éves – nem nagyon ismerte a várost. Egy tíz kilométerre lévő faluból kerekezett fel és nagyon ritkán jár itt. Felajánlottam neki, hogy elviszem autóval, amire ő egy néma bólintással válaszolt. Beraktam a kerékpárt, beültettem az urat és elvittem a bankig. Ez egyszerűbb megoldásnak tűnt, mint az, hogy a bonyolult magyarázatommal csak újra belekeverjem a városba. Aztán megérkezésünkkor jöhetett volna az a romantikus rész, hogy az úrnak könnyeket vélek felfedezni a szemében és megjegyzi, hogy milyen ritka ez a mai világban, de nem. A bácsi mindenféle körítés nélkül egy szóban megköszönte a cselekedetet, majd a célpont felé vette az irányt. Azt hiszem, nem is lett volna szükség felesleges közhelyekre. Ott, abban a pillanatban az a köszönöm bőven elég volt.

Vincze Bence

Kiemelt kép: Pinterest

Tags: 5perc, bicikli, jegyzet, napindító, úr Categories: 5PERC
Related Posts