#áthatás – Hatvan másodperc

Számolok. Egy percig. Nyolcvannyolc, nyolcvankilenc, kilencven. Lejárt az idő. Ma gyorsabban ver, mint általában. Valószínűleg mert beteg vagyok. De legalább vagyok. Még meg és még itt. Általában beképzelt módon élek, mert az hiszem, hogy a létezésem nem érhet véget. Nemcsak most nem, hanem soha. Olyan nehéz elképzelni a mulandóságot. Azt, hogy nem leszek itt örökké és nem azért, mert nem akarok, hanem azért, mert ez így van rendben. Az örökkévalóságot is nehéz elképzelni. Olyan hosszú idő. Megrémiszt a végtelen gondolata. A végességé is. Egy perc. Az nem sok idő. Egyedül az egyik legfontosabb dologra figyelek, amire szükségem van a létezéshez. Nyolcvannyolc, nyolcvankilenc, kilencven. A teljes időm még nem járt le. Ma gyorsabban ver, mint ahogy szokott. Most nem félek. Minden rendben van. Itt vagyok és még van időm.

Van.

Időm.

Vekszli Anna

Kiemelt kép: Lucia Martinez festménye

Tags: 5perc, hangulat, idő, jegyzet Categories: 5PERC
Related Posts