#áthatás – Hagyaték

Letettem a széket a folyosón és megálltam, hogy kifújjam magam. A második emeleti lakás lakója meghalt, és nekünk kellett az ottmaradt tárgyak egy részét lecipelnünk a ház előtt álló teherautóhoz. Kicsit megmozgattam a karjaimat, amikor az egyik, pakolással szintén megbízott szomszéd elhaladt mellettem egy nagy zsáknyi kacattal. Hirtelen megcsapott a gondolat: egyszer majd az én cuccaimat is így fogják lehordani egy lakásból. Nem az elmúlás tudatosult akkor bennem, hanem a tárgyak elértéktelenedése. Mikor a kincsek elveszítik kincsjellegüket.

Közben a lakás, mint egy háború sújtotta terület. A padlón nagy halomban gyűrött borítójú könyvek, az asztalon porcelánszobrok – egy legény éppen csókot ad a szemérmes lánykának -, a kukában egy gyertyatartó, füzetek, és egy mosolygó kutyafigura, a nyelve kicsit kilóg a szájából. Tárgyak, amelyeket egy ember gyűjtögetett össze egy élet alatt. Tárgyak, amelyekhez ragaszkodott, amelyeknek történetük volt. A gyertyatartót még Csehszlovákiából, a szobor nászajándék volt, a nappali szőnyegét meg még az unoka kutyája rágta szét.

Vajon az én kincseim közül mi végzi majd a szemétben? A vicces állatmeséket tartalmazó könyv biztosan, már én is ki akartam dobni, de valamiért mégse tettem. A söröskorsók? Talán kuka, de a hajót ábrázoló képet csak hazaviszi majd valaki. Nem esek kétségbe. Azon pedig kifejezetten jót mulatok, hogyha elképzelem milyen arcot vágna az, aki rátalálna a jegyzetfüzeteimre. Csak lapozgatná tanácstalanul.

Szabó Tamás

Kiemelt kép: Lutor Katalin fotója

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts