#áthatás – Festmény kávézaccból

Ma reggel kimentem a konyhába és összekevertelek magammal, még a saját nevemen is szólítottam a kávécsináló árnyékod. Megszoktam, hogy napjában többször kerülgetni kellett, most is gyakorlom, amikor már nem vagy itt.

Három nap alatt harmadszor is elmostam a bögrédet a szekrényből, összefogdostam a fogkeféd, hátha titkon nálam jártál csak átaludtam ajtócsapkodásostól, mindenestől. Emlékszel mit mondtam, amikor kiégettem a kedvenc nadrágom? Ki kéne verni a falakat, üveget berakatni – az legalább átlátszik, de te visszakoztál, mert akkor kirakatba kerül az életünk. Mintha nem lenne kirakatban minden egyes élet, ami elsétál melletted a járdán kézfogva, összemosolyogva, kisgyereket emelgetve. Ezeket az arcokat te is csak az ablak homályában látod. Aztán dohányoztam a szagelszívó alatt, amit mindig is utáltál. Körberaktam székekkel a nappalit, hogy még egyszer összenevethessek a barátaimmal.

Aznap este rájöttem, hogy társasozni egyedül nehéz.

Gráczer Asztrik István

Kiemelt kép: Paul X. Rutz

Tags: 5perc, áthatás, Kávé, reggel, zacc Categories: 5PERC
Related Posts