#áthatás – Félhomály vakság

Végül minden este itt kötöttünk ki. Ha úgy vesszük, nevetségesen kevés időt töltöttünk együtt, mint amit egy ember-élet tartogat. A kanapén fekve, én szigorúan a jobb válladra hajtva a fejem, néztük a tévét. Aznap este viszont valami más volt. Teljesen megbabonázott a nyugati ablakszárnyon, a bordó függönyünkön át bekúszó kopott fény. Fátyolos volt az este. Fagyos, téli napokon voltunk túl, a szél kegyetlen táncba vitte a fák lombjait. Egy hete jegyeztél csak el. Így visszagondolva, nem is értem miért pont télen kellett. Tudod, hogy utálom a hideget és, hogy a bioritmusom felborul, ha reggel nem az óra berregő hangjára ébredek. Virággal a kezedben álltál az ágyunk mellett, az éjjeliszekrényen még gőzölgő tea és kávé, gondolom nem tudtad mit szeretnék inni az igenre. Nem lehetett nemleges választ adni. Vasárnap délelőtt félkómásan, mikor még fogat sem tudtam mosni, feltették életem legijesztőbb kérdését. Igen vagy nem, nincs több lehetőség. Ötven-ötven százalék esélyed van arra, hogy olyan választ adj, amit nem bánsz meg később és, amitől nem kell hallgatnod anyád rekedtes hangját szitkozódni a telefonban. Még időm sem volt megijedni igazán. Úgy böktem ki az igent, mintha csak az ébresztőm csapnám le. Nem is tudtam volna mást mondani, olyan lelkesen vigyorogtál, mint gyermek, aki elhagyja a szülői házat. Sok reménnyel, bizalommal minden felé. Nem akartam én lenni a valóság.

Gyűrött alvópóló, kócos haj. Ilyen egyszerűek voltunk.

Albert Virág

Kiemelt kép: celebrationsaltthebay.com

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts