#áthatás – Egyedül rozéfényben

Fallá simuló oszlopsor marad a bérház előtt a sebesség morajló viharában. Csak két lámpa ég a rozoga buszon, életük utolsó perceiket élik, halálsikolyukat viszont elnyomja az utaszaj. Mindenféle hangok töltik be az amúgy is szűkös teret és áramlanak át a gondolattengeren, ami az agyamba jár apály-dagály táncot. Valahogy így képzelem a Purgatórium Pokolhoz legközelebb eső részét. Épp annyira zavaró, hogy még elviselem a szemek kereszttüzét, amit a hátsó szegmensben utazó párocskától kapok, amiért szégyentelen mód rájuk bámulok. Pedig, ha tudnák, hogy rég nem őket nézem, csak a semmibe szalad a tekintetem, cigánykereket lejt, majd elgurul mintha labda volna, egészen a képzelt hegy aljáig. Valójában sík a táj és ha leejtenék egy csapágyfémet, az semerre sem mozdulna, amolyan sivár, ponthoz kötött hely ez, a darabkái csíkokra bomlanak és a végeláthatatlan aszfalton sorra szórják a sávelválasztó fehéreket. Pont ez a kettősség jellemzi utamat az éjszakában. Szívesen hazaérnék, de elég a messzi horizont szinte már erotikus hajlása, az illuminált fények arcomba csúsznak, szétesik a kárpit, a kék BKK-lemez, delíriumban elfolyik a kerék, kitárul az ajtó. Heveny rosszullét, égető éhség – hazaértem.

Gráczer Asztrik István

Kiemelt kép: Wine Flow

Tags: 5perc, áthatás, bor, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts