#áthatás – Baba repül

Amikor átkozottul mély filozófiai beszélgetések közben valaki balga módon megkérdőjelezi az eredendő emberi gonoszság tényét, mindig azzal érvelek, hogy töltsön el néhány órát egy csapat gyerek társaságában.

Általános iskola, első osztály. Ott van az évfolyam üdvöskéje, Andriska, akit valamilyen oknál fogva mindenki – még ő is saját magát – Babának hív. Olykor karját lengetve kiszaladt a folyosóra, repülőt vagy költöző madarat imitálva és torka szakadtából üvöltött: Baba repül! Baba repül!Telt-múlt az idő, ötödikben igazi nagyfiúk lettünk, még Baba is, aki néhanapján ugyanúgy Boeing 747-nek képzelte magát. Irritálni kezdte a vagányokat. Egyik délután hárman kegyetlenül nekiestek, a többiek körbeállták és ujjal mutogatva nevettek – bogyós Baba, bogyós Baba! -, ő meg keservesen sírt és bepisilt fájdalmában.

Baba repül! Baba repül! Csak ezt tudta kiabálni. Másnap nem jött iskolába, állítólag lebetegedett. Aztán két hét kihagyás után jött az osztályfőnök és könnyek között osztotta meg a tragikus hírt. Kiderült, hogy Babát az autizmus mellett szívelégtelenséggel is megáldotta az Úristen és napi szinten kellett értágítóval bombázni a szervezetét az életben maradásért. Baba azonban úgy döntött nem szedi tovább a bogyóit, ezért ödéma lett a tüdejében és egyik reggel a saját torkából felgyülemlő folyadékba fulladva találtak rá. Tekintetemmel megkerestem a három fiút, akik összeverték Babát az udvaron. Szemrebbenés nélkül, rezzenéstelen arccal néztek a tanárnőre. Következő héten volt a temetés, egyikük sem jelent meg.
Baba repül! Baba repül!

Azon a nyáron egy költöző madár sem tért vissza.

Székely Zoárd

Kiemelt kép: 123RF.com

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts