#áthatás – Az ágy szélén fekszem

Palotai-Kóbor Zalán 2019. ápr. 12. 0 0

Az ágy szélén fekszem. A mennyezetet bámulom. Összeálmodtam mindenféle hülyeséget. Óránként változott, hogy mit. Óránként felébredtem. Nem jött még meg az új ágy. Én jöttem előbb.

Te békésen alszol mellettem, én békétlen fekszem, ahogy hallom a lélegzetvételed. Idegesítő. Pedig még romantikus is lehetne, ha nem vergődnék már egy órája ébren az ágyban.

Azaz, csak akarnék vergődni, mert a régi ágy reszket, recseg, ropog alattam, ha csak az oldalamra is fordulok. A régi ágy kicsi, keskeny, szűk, idegen, az új még nem érkezett meg. Felkeltene, ha az oldalamra fordulnék.

Eret vágnék legszívesebben. Tiédet vagy enyémet, még nem döntöttem el. Már megfordult a fejemben, hogy befekszem a részeg lakótárs mellé a másik szobában. Az alkoholbűzben is aludhat az ember, csak aludjon.

Az oldalamra fordulok, felkeltelek vele.

Még mindig az ágy szélén fekszem. Nem tudok az ágy szélén aludni, még az oldalamon sem. Karom-lábam majdnem lelóg, félek leesni. Az este még megkérdezted, hol szeretnék aludni. Deklaráltam az elvárt, udvarias választ – kint, a szélén. Álmunkban majdnem lelöktél.

Az ágy szélén fekszem. Felkeltelek és megkérlek, hadd aludjak bent. Fallal szemben. Nem ellenkezel. Végre alszom.

Lélekben még az ágy szélén fekszem.

Palotai-Kóbor Zalán

Kiemelt kép: Edvard Munch: Az élet tánca

Tags: ágy, álom, alvás, ambivalens, áthatás, együtt alvás, jegyzet, kapcsolat, kétségbeesés, szenvedés Categories: 5PERC
Related Posts