#áthatás – Aki félrenéz

Nem szeretem a nagyvárosokat. Igen, mondhatni, nem szeretem azt a konstans füst-, romlott olaj- és húgyszagot, ami már a Keletinél megcsapja az orrodat. És igen, nem szeretem azt a civilizáltnak titulált masszát, ami ünnepek után is roppant céltudatosan hömpölyög a bevásárlóközpontokban. Leárazások mindenhol, józan megfontolás elvétve. A WestEnd előtt magányos figura, műanyagpohárral a kezében. Szerényen kéreget, de a tömegnek nincs ideje rá, karácsonyra megkapta a gyerek a négyká-tévét, de most akciós a kenőmájas, meg különben is, ez a férfi itt és most nem létezik. Tiltja a törvény. Elegáns, jól fésült fiatal lép ki a forgóajtón. Fennhangon telefonál, a megálló felé igyekszik, hogy elérje az ötpercenként járó villamost. Siettében meglöki a férfi vállát, a kis fehér pohár földre hull, a félmaroknyi apró szanaszét gurul a téren. Nézz már a lábad elé, basszamazanyád! – érkezik a fiatalúr szájából az ország mentalitását jellemző hozzászólás. Nem felel, némán próbálja összekotorni a macskaköveken heverő betevőt. Nehéz feladat, a tömeg inkább rátapos, mintsem lehajolna. Néhány másodperc után feláll, megtörli a szemét, majd lassan, behúzott vállakkal elindul. Kár, hogy miután megteremtette az embert, a hetedik napon megpihent az Úristen. Előbb meg kellett volna tanítania, hogyan viselkedjen emberként.

Székely Zoárd

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts