#áthatás – A malmok mindig magányosak

Mikor még kalandvágyó kisgyermek voltam és szüleim rendre hétvégén is dolgoztak, gyakran nagyapám vigyázott rám. Ő éjjeliőr volt a helyi téesznél és csak minden második napfordulón dolgozott, így amikor tudta, szombat estére kérte a beosztását, hogy a pénteki éjszakázás nehogy elvegye az energiáját a másnapi kalandtól. Hogy mi volt a kalandunk? Mama 11-kor bezárta a falu boltját, nagypapa a vállára ültetett és kirándultunk. Jó nagy ember volt, a világot beláttam az ősz haja fölött kémlelve. Nemegyszer elvitt minket az erdő közepén régóta üresen álló vízimalomhoz, ahol mindig jó illat volt és sok farkasalmalepke (ezt is tőle tanultam). A kedvenc helyem volt, talán emlékeim egyik első fejezeteibe ezek az utak maradtak meg. Aztán, ahogy nagyobb lettem, egyre kevesebbszer jártunk, aztán nagypapa meghalt, mikor én is olyan nagy voltam, hogy soká’ nem mentünk akkor már a malomhoz. Nemrég gondoltam egyet a hidegben, mikor nincsenek lepkék és jó illat sem, hogy megnézem a régi szentélyünket. De csalódnom kellett, feltehetően már vagy tíz éve lebontották és elengedték a patakot.

Már a nagypapa hangjára sem emlékszem.

Vincze Bence

Kiemelt kép: Irodalmi Jelen

Tags: 5perc, áthatás, emlék, glossza, jegyzet, malom Categories: 5PERC
Related Posts